Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bukovszky László: A nyíregyházi tirpákság áttelepülésére vonatkozó adatok a Sloboda című lapban

Az 1948-as év a csehszlovák elvárásokkal ellentétesen kezdődött. Januárban és februárban a nagy hideg miatt szünetelt a lakosságcsere. Rövid időre a Sloboda is megváltozott, hangnemet váltott. A vádaskodó írásokat felváltották a CSÁB tevékenységéről készült kimutatások, illetve újra előtérbe kerültek a tirpákság néprajzát, kultúráját bemutató írások. Időközben a megszűnt SZAF küldetését a Magyarországi Szlávok Szövetsége vette át. A Szövetség kulturális propaganda tevékenységének részét képezték az ünnepélyes műsoros estek szervezése. 1948. március 6-án egy nagyszabású kultúrestre került sor Nyíregyházán a Gazdakör helyiségében 800 személy részvétele mellett, amelyben kultúrműsorral léptek fel a tirpákok gyermekei. Ezt követte a budapesti színjátszókör fellépése, majd a CSÁB-központ küldöttei beszéltek a néphez.

34 Dél-Szlovákia magyarlakta részére a háborút követően több felől folyt a szlovákok betelepülése. Nagyon jelentős volt az Észak-Szlovákia területeiről érkezett telepesek létszáma is. Egy érdekes mozzanat rajzolódik ki a Sloboda oldalain 1948 kora tavaszán. Ez nem más, mint a két népcsoport — a szlovákiai telepesek és a magyarországi áttelepültek közötti ellentét. J. A. Márkus így ír tapasztalatairól: „ Önök ott, Magyarországon biztosan kíváncsiak arra, hogy hogyan tudunk a magyarokkal közösen élni. Teljes békében élünk velük. Bizony néhány esetben jobban megértjük egymást, mint a szlovákokkal, akik Szlovákia hegyes vidékeiről érkeztek ide. " Majd említést tesz a telepesek viselkedéséről: „Ezek annak a tudatában jöttek ide, hogy ha majd a magyarok elmennek, úgy megszedhetik magukat, ahogy csak akarják: A házakat az áttelepültek kapták, a szántóföldeket pedig a telepesek használták, és csak az aratás után mutatták meg az új tulajdonosoknak, hogy hol is fekszenek. "

35 1948 első félévében csak néhányan jutottak át Nyíregyházáról Szlovákiába. Természetes tehát, hogy a Sloboda azokról tudósít, akik már ezt megelőzően kerültek át az új hazába. A Dél-Szlovákiába áttelepült magyarországi szlovákok központjának szerepét Léva igyekezett betölteni. 1948-ban két országos jelentőségű eseménynek adott otthont a város, illetve annak környéke. Május 9-én, a Győzelem Napján kb. tízezer áttelepült fogadta Okáli belügyi megbízottat. Okáli Léván a megváltozott belpolitikai helyzet hatására picit más hangnemben beszélt a tömeghez. Az alaphang azonban nem változott: „Minket nem vezérel semmilyen sovinizmus a magyar földműves és munkás ellen. Hiszen ezekkel együtt éltetek Békéscsabán, Tótkomlóson, Bánhidán, Esztergomban, Nyíregyházán és máshol is. Ott együtt dolgoztatok, de rájöttetek később arra, hogy a világ ezen részében győzött a szocializmus és hogy a ti igazi hazátok a Garam, Vág és a Nyitra folyó mentén van. Ez az, amiért ti hazatértetek." A februári események fontosságáról szólva megjegyzi: „Itt is a mi áttelepült barátaink világosan tudtunkra adták, hogy Csehszlovákiában haladó szellemben szeretnének élni, és hogy nagyon is jól 1948. márc. 12. (Opaf prehovorila naSa Nyíregyháza) 1948. febr. 13. (Hovoril som so Slovákmi — hovoril som s Mad'armi)