Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bukovszky László: A nyíregyházi tirpákság áttelepülésére vonatkozó adatok a Sloboda című lapban

követő időszak természetesen más mederbe terelte a SZAF munkáját. Tevékenységét teljesen az áttelepülés propagálására építette. Ezt nyíltan vállalva írja a Sloboda: „A SZAF munkája az utolsó szlovák Magyarországról való eltávozásával fejeződik be. A mi feladatunk olyan, mint a hajóskapitányé. Minden szlovákot mentőcsónakba rakunk, és az utolsókkal együtt mi is eltávozunk. "

12 Ezt a tevékenységet természetesen egy jól kiépített szervezeti hálózat segítségével lehetett csak elvégezni. Nyíregyházán a SZAF alakuló ülésére 1946. április 27-én került sor a Korona Szállóban. Az alakuló ülés nem volt zavarmentes. A rendőri hivatal egyik századosa — bizonyos M. O. — megtiltotta, hogy a jelenlévők bármiféle ülést tartsanak, mondván „többen vannak, mint hárman, és ez már csoportosulás", így az alakuló ülésre egy héttel később került sor. Ezen a Vörös Hadsereg képviselői is megjelentek. Az erről készült AFS v Nyíregyházé zalozeny (Nyíregyházán megalakult a SZAF) c. tudósításban sajnálkozva írják, hogy a polgármester még irodahelyiséget sem hajlandó a SZAF rendelkezésére bocsátani. „Leküzdtünk már elég nehézséget — írja a névtelen szerző —, amit a helyi képviselők utunkba állítottak, de kitartunk. A nyíregyházi szlovákok élénk érdeklődést mutatnak a szlovákiai helyzet iránt. Az ifjúság színdarabokat szeretne játszani, meg akarja tanulni a szlovák helyesírást és énekkart akar. Ez a SZAF keretében Nyíregyházán már valóra válik. "

1S Ugyanebben a számban az új SZAF-alapszervezeteket ismertető írás bemutatja a nyíregyházi szervezet választmányának tagjait.

14 Tettünk már említést arról, hogy a toborzás március elsejétől 6 héten keresztül folyt. Levéltári forrásokból pontosan tudjuk, hogy a 6 hét alatt a nyíregyházi körzetből hányan jelentkeztek áttelepülésre. A toborzással kapcsolatban egy érdekes megállapítást tartalmazó írást közöl a lap Nyíregyházski Slováci idú (A nyíregyházi szlovákok mennek) címmel. A szerző többek között ezt írja: „... hovatovább annál többen jelentkeznek az áttelepülésre. Jelentkeznek a földművesek, iparosok és az értelmiségiek is. A tanyabokrokon folyik a társalgás a propagandáról, a jelentkezésről és magáról az áttelepülésről. Itt már világosan megkülönböztethető a mieink között 3 csoport. Az első csoportot a gazdagok alkotják, akiknek birtoka meghaladja az 50 köblöset, és sajnálják elhagyni tulajdonukat. A második csoportot azok a szlovákok képezik, akiknek a fejét megzavarta a magyar állameszme, és büszkén vallják magukról, hogy »mi magyar tótok vagyunk«. A harmadik csoport a legnépesebb és legértékesebb. Ok azok a szegény, illetve középparasztok, akikben felébredt a valódi szlovák nemzeti érzés. Csak természetes, hogy megkedveltük őket! Ezek örömmel hallgatnak minket, ha Szlovákiáról beszélünk akár több alkalommal is". Az írás a továbbiakban fájó valóságként említi meg, hogy az 12 1946. ápr. 9. 13 1946. máj. 26. 14 A választmány tagjai, elnök: Soly Gejza, alelnök: Barta Pavel, titkár: Bartová Alzbeta, pénztáros: Márkus Jozef, bizalmiak: Bánsky Jozef, Huraj Ondrej, Gálik Ján, Ginőaj Pavel, Benő Ondrej, Brezina Jozef, Mad'ar Ján, Polinsky Jozef, Jano Karol, Repka Stefan, ellenőrök: Türöan átefan, Nádassy Jozef, Stanko Jozef, Vida Alexander, PaSko Ondrej.