Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bene János: Nyíregyházi honvédek a Kárpátokban 1944–1945-ben

Ronyva közötti magaslatokon húzódó állásokba hátrált. A védelmi vonal leginkább veszélyeztetett balszárnyát Sárospatak és Bodrogzsadány között a 12/1. és II. zászlóalj tartotta, míg a jobbszárny — Olaszliszka és Szegilong — védői között ott találjuk a 12/111. zászlóaljat. Ekkor már állandóvá vált a visszavonuló magyar alakulatok bekerítésének veszélye. December hónapban a csapatok — sokszor alig járható földutakon, állandó harcérintkezésben a hátukban és oldalukban fel-felbukkanó ellenséges erőkkel — a Hernád völgyében vonultak vissza, és Hidasnémetinél keltek át a folyón. A Hernád és a Bódva völgyében visszavonuló 24. gyaloghadosztály alakulatait 1944. december végén a Rozsnyótól délre, illetve délkeletre fekvő Sziliceifennsíkra irányították. A román 4. hadsereg VI. hadtestének hadosztályai azonban már december 20-án elérték a fennsíkot, sőt lejutottak a Szádellői-völgybe. További támadásukat az ott védekező német 4. hegyihadosztály megállította, és a támadókat Szádalmás felé visszavetette. A harcok ezt követően a fennsík uralgó pontjaiért folytak. A magyar állások fekvése a Szádalmás felől támadó ellenséggel szemben előnyösebb volt, de a sziklás talajon nem lehetett megfelelő fedezékeket építeni, s a ritkás erdőben pihenésre alkalmas épület sem volt. Az első vonalban fedezék nélkül harcolók sokat szenvedtek a tüzérségi tűztől és a becsapódások nyomán szétrepülő szikladaraboktól, a kemény januári hidegtől. Erre a helyre érkezett meg már december 25-én a 12. gyalogezred. Súlyponti területre kerültek, hiszen a román csapatok Hárskút és Várhosszúrét felől nagy erővel nap mint nap támadták a vonalakat. A január 4. és 11. között elhárított számos század- és zászlóaljerejű támadás során mindhárom zászlóaljparancsnok kiesett (hősi halált halt Virágh Emil főhadnagy, 12/1. zászlóaljparancsnok, megsebesült Huszár László őrnagy, 12/11. zászlóaljparancsnok és megbetegedett Maár Gyula őrnagy, 12/111. zászlóaljparancsnok). A fokozódó ellenséges nyomásra 1945. január 20-ától a 24. hadosztály Dobsinán és Helpán át a Garam mentén ismét visszavonult. A hosszú és fáradságos menet alatt leginkább a 12/1. zászlóaljat érték veszteségek, január 24-én Bradarkán egy teljes százada esett fogságba. Az alakulatok január utolsó napján érkeztek meg Hronec (Kisgaram) térségébe, és itt ismét védelembe mentek át. A német XXLX. hadtestparancsnokság ugyanis a Garam folyására merőlegesen Hronec központtal egy hosszú védővonalat létesített, mivel itt a folyó mentén több völgy és közút találkozott.

23 1945. február 8. és március 31. között a 24. hadosztály a fent említett hadtestparancsnokság alá tartozott, alegységeit pedig — a mind gyakoribbá váló szökések miatt bizalmatlan német felsőbb parancsnokságok — a német alakulatok közé ékelték be. A magyar csapatoknál lévő német összekötő tisztek pedig egyre éberebben felügyelték az arcvonalbeli és amögötti tevékenységet. Az ungvári seregtest egykori fő- és vezérkari tisztjei, Horváth Gyula és Szende László századosok, valamint dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados által korabeli hadinaplók, visszaemlékezések alapján készített összeállítás a 24. gyaloghadosztály történetéről. 67.