Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Kujbusné Mecsei Éva: Hajdani hálapénzek (Mennyit fizethetett Nyíregyháza az 1837-es kiváltságlevélért?)

Hogy a latin nyelvű kiváltságlevél szövege mindinkább közérthető és hozzáférhető legyen, a „tót" nyelvről lassan-lassan magyarral áttérő lakosok számára a Galánek János városi főjegyző által készített magyar fordítást negyedrét formában ezer példányban kinyomtattatták.

27 A fordítást, a polgári hitformula letételéhez szükséges 3000 polgári levelet, a kiváltságlevél ünnepélyes kihirdetésére invitáló meghívóleveleket és 4000 útilevelet Debrecenben Tóth Lajos tipográfus készítette el 381 váltóforint 16 krajcáréit. Nagy örömükben a nyíregyházi elöljárók megrendelték a király képét is, hogy az a nagyteremben legyen éppúgy, mint az új címer. A festmény és az új pecsétnyomók 55 pengő forint 20 krajcárjába kerültek a városnak.

29 Kisebb kiadást jelentett még a megyei kihirdetés. A királyi parancs leérkezését be sem várva — a város fejlődése elé korábban meglehetősen sok akadályt gördítő — Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése ugyanis a privilégiumlevelet már 1837. december 18-19-diki ülésén kihirdette, sőt az alispán elölülése alatt a városi beiktatási ünnepségre küldöttséget is kirendelt. A publikálásért 2 aranyat fizetett Nyíregyháza.

30 A többéves kiadások utolsó nagy tétele a városi beiktatási ünnepség költsége volt. Az ünnepségnek, valamint a privilégium alapján tartott tisztújításnak a megszervezésére a közönség 18 tagú ún. elnökséget nevezett ki. Még az elnökség munkája jószerével el sem kezdődött, mikor a váltságpénztárnok 1838. január 4-én jelentette a közönségnek, hogy a „privilégiumbani bevezetés alkalmára tétetni határozottak" miatt rendkívüli kiadásai lesznek, amit csak kölcsönök által teljesíthet. A közönség — amelyik korábban csak 5 %-os hosszú lejáratú hiteleket vett fel — most e célra rövid lejárati időre és 6 %-os kamatra kényszerült felvenni 3000 pengő forintot.

31 A beiktatási ünnepségre, amelyre 1838. január 22-én került sor, meghívták mindazokat az országos és megyei tisztviselőket, akik a privilégium elnyerésében segítségükre voltak, továbbá a jelentősebb megyebeli birtokosokat, valamint Szarvas és Szentes küldötteit is. A fényes ünnepségről, majd az azt követő eszem-iszomról a városi iratokban lévő rövid számadás mellett a helybeli evangélikus egyház ún. Történetkönyve, valamint Susztek Sámuel tanító naplója ad részletesebb leírást: „Január 22-én tartatott városunkban kiváltságbani beiktatás (statutio privilegiorum) ily módon: Reggeli 10 óra tájban ment a szomszéd és távol helységekbeli meghívott deputatus urakból álló nagy sokaság, Szabolcs vármegye 27 SZSZBML, V. A. 101. Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 11/11. 1837. dec. 4. No. 2808. 28 SZSZBML, V. A. 101/j. Váltságkassza perceptori főkönyv. 74/74. 1837. 29 SZSZBML, V. A. 101. Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 11/11. 1838. febr. 5. No. 2900. 30 SZSZBML, IV. A. 1. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Jegyzőkönyvek. 1837. dec. 18-19. 31 SZSZBML, V. A. 101. Gazdálkodási szék jegyzőkönyve. 11/11. 1838. jan. 4. No. 2857. 32 Uo. 1838. jan. 13. No. 2864.; V. A. 101. Választott hites közönség levelezőkönyve. 31/31. 1834-1838.