Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Németh Péter: Erkölcs (Nyíregyháza középkori történetének egy eddig ismeretlen fejezete)

jutnánk. Abból azonban, hogy a tatárjárás után Ekölcsjoakimmal kihalt a település népessége, s csupán puszta föld viselte rövid ideig az Ekölcs nevet, egy biztos következtetés szűrhető le: Anonymus nem IV. Béla idejében, hanem jóval korábban ismerte meg a település nevét s lakóinak társadalmi státusát. Azaz a Névtelen Jegyző nem lehetett IV. Béla nótáriusa, vagy csak abban az esetben, ha feltételezzük, hogy maga is ekölcsi lakos volt, s a tatárjárás után így állított elpusztult őseinek, rokonainak emléket. Ugyanis — végigolvasva munkáját — egyetlen általa említett várhoz sem kapcsol közeli településnévből képzett, várjobbágyi státusú, honfoglalás korában élt személyt. Ungvár elfoglalása után senki sem kerül kinevezésre, hasonlóképpen Borsovánál; Zemplén ostromáról szó sem esik. A Bors által emelt Borsod, a Tas által épített Tasvára, azaz Sárvár esetében sem, de a későbbiekben sem olvasható, hogy valaki a (hon)foglalás után kinevezéssel került volna egy-egy vár élére. Ezért feltűnő, hogy csak Szabolcs vár esetében szól a Névtelen Jegyző ilyen cselekedetről. Ekölcs és Nyíregyháza Annyi tehát az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a szabolcsi várhoz tartozó Ekölcsöt 1266-ban Kázmér udvari jegyzőnek, 1284-ben pedig a Kállay-ős Péternek adományozták királyaink. Ez utóbbi, illetve leszármazottai azonban sohasem kerültek az üres földdarab birtokába, mert később sem merült fel Ekölcs neve a nemzetség tagjainak birtokosztásakor, de per tárgyaként sem. Annak ellenére, hogy az egész középkoron át Ekölcs neve nem bukkan fel, helyét mégis meg tudjuk határozni. Ugyanis Nyíregyháza város egy 1801. évi főbírói iratában

15 a következőket olvashatjuk: „palus sic dictus Szarvas Sziget (olim Ekécs nominatus per traditionem) situs a parte occidentali silvae".

16 Ezzel helyre tétetett az Árpád-kori Ekölcs: a város északnyugati határában, a Sóstói erdőtől nyugatra fekvő Szarvas-sziget azonos a mai repülőtér területével, amelyet a város 1928-ban bocsátott a m. kir. Légügyi Hivatal rendelkezésére, az iratban tőle keletre fekvő erdő a Sóstói erdővel egy. Bár a Szarvas-sziget megnevezés ma már nem közismert a városban, emlékét őrzi a repülőtér és az erdő között az Érpataki (VIII.) főfolyás kanyarulatában fekvő Sziget utca. Az 1801. évi adatunk viszont megoldja a Szentemágócsok nyíregyházi jelenlétének a rejtélyét is. Nem kell hozzá költői fantázia, hogy feltételezzük: miután 1284-ben a Balogsemjének is királyi adományt szereztek Ekölcsre, Kázmér udvari jegyző már említett rokonai sürgősen igyekeztek megszabadulni a tehertételt 15 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, V. A. 103/a. Nyíregyháza mezőváros levéltára. Főbírói iratok. Annales Iudicum. 1753-1834.1/197. 32. 16 Fordítása: „Szarvas Sziget nevű mocsár (a hagyomány szerint hajdan Ekécs nevezetű) az erdő nyugati részén fekszik " Az irat fotóját lásd a tanulmány végén.