Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között

Valójában ezek a helyi szervek már korábban is léteztek, de csak a Rákosidiktatúra időszakában váltak „mindenhatóvá" az élet szinte minden olyan területén, amely a begyűjtési tervek határidőre történő teljesítésével kapcsolatban állt. Ebben az időben nagyobb hatalmuk volt, mint a tanácsoknak, bár formailag egymással mellérendelt viszonyban voltak. Fő feladatuk annak biztosítása volt, hogy a község határidőre teljesítse a begyűjtési terveket, ennek érdekében „felvilágosító", „népnevelő munkát" végeztek a tömegszervezetek aktíváinak segítségével. Figyelmük a legapróbb részletre is kiterjedt. Például az is javasolt feladataik közé tartozott, hogy a tejbeadás elősegítésére magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak a napi többszöri fejés és az egyedi takarmányozás jelentőségét. Felügyelniük kellett még az aratás, a cséplés folyamatát is. Kisgyűléseket, „tanyázó esteket" kellett tartaniuk, ahol a beadásban jól teljesítőket példaként állították a többi gazda elé, de azokat pellengérre állították, akiknek mulasztásuk volt. Kötelességük volt még az ellenség (a kulákok és a klerikális reakció) leleplezése és az „éberség" minden időben. Nem utolsósorban feladatuk volt az, hogy megmagyarázzák a dolgozó parasztoknak a „begyűjtés és a békeharc összefüggését."

22 Ha ezen erőfeszítéseik nem vezettek kellő eredményre, a begyűjtési kötelezettség elmulasztását a beadás felemelése, majd kártérítés kivetése, végül helyszíni elszámoltatás követte. Ha ez sem „törte meg" a szabotáló parasztot, akkor jött a zálogolás, a transzferálás (amelyet az apparátus kemény kézzel végre is hajtott) és kirívó esetekben akár internálás vagy bírósági eljárás volt a végső pont. Az ötvenes évek diktatúrájának létrejöttét több tényező alapozta meg. A teljes centralizációt és az egyszemélyes vezetést szükségesnek tüntették fel a nagyszabású tervek megvalósításához és a „fenyegetettség" miatt elengedhetetlennek tartották. Ez visszavezethető volt arra a sztálini ideológiai tételre, amely szerint az „ellenség" még hatalmának szétzúzása után sem adja fel a harcot, sőt egyre aktívabb lesz. Azért, hogy a lehető legtöbbet ártson a szocializmusnak, még a kommunista pártba is képes „befurakodni", sőt még a legfelsőbb vezetésben is megtalálható. Ennek a koncepciónak megfelelően vezették le a nagy pereket, amelyek közül a leghírhedtebb a Rajk-per lett! Ezeknek a pereknek áldozatául estek a hatalom csúcsán éppúgy, mint bármely más társadalmi rétegben élő emberek. Senki nem érezhette magát biztonságban, mert senki nem tudhatta előre, hogy egy véletlen elszólását később hogy forgatják ki, nem fogják-e perbe, esetleg nem ítélik-e el és zárják börtönbe érte. Nem volt ez másként Szabolcs, Szatmár, Bereg megyékben sem. Nézzünk meg egy csokorravalót a legjellemzőbb esetekből! A nagy dobosi Jármy András és testvérei 1949-ben elhatározták, hogy egy addig magtárnak használt épületet lebontanak, mivel már nem volt rá szükség. Mielőtt hozzáfogtak volna a bontáshoz, Jármy még utoljára elment a községházára, hogy 22 Uo.