Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Gottfried Barna: A „rutén akció” Bereg vármegyében (1897–1901)

felesleges, részben rossz állapotban lévő, a havason legelő gulyához egy sajtmestert szerződtettek, aki nyolc fillér/liter áron vette át a tejet, így befolyt 2450 korona, amelyből biztosították az állatokat, kifizették a gulyások, fejőlányok bérét, a legelőbért, és az állományt ellátták sóval. Ezen kívül 7 korona osztalékot fizettek a tulajdonosoknak. A kifizetett osztalék eltörpül azonban amellett, hogy a havasról való lehajtáskor az állatok 50-60 koronával többet értek. Befektetés nélkül keletkezett tehát 57-67 korona nyereség.

29 Vitathatatlanul döntő tényező volt az állattenyésztésen belül a marhatenyésztés, tehéntartás fellendítése, azonban azt is látnunk kell, hogy más irányba is történtek lépések, ha szerényebb eszközökkel is. A kezdetleges állapotban lévő lótenyésztés megsegítésére, az állomány javítására lipicai méneket hoztak Szolyvára. A juhászat fellendítését anyajuhok és tenyészkosok kiosztásával kívánták elérni. Mivel a baromfitartás és a tojásértékesítés a helyi fogyasztás mértékéig sem terjedt ki, a mintagazdaságokon keresztül és tojásértékesítő szövetkezetek létrehozásával próbálták meg azt föllendíteni. Ösztönözték a méhészkedés terjedését, amennyiben a lelkészek, tanítók, kisgazdák részére ingyen biztosítottak méhészeti eszközöket. A mezőgazdaságot érintő lépésekről összegzésül elmondhatjuk, hogy az adott keretek között, a természeti viszonyokhoz, a hagyományos gazdálkodás értékeihez igazodva, átgondoltan, szervezetten, szakszerűen próbált a „rutén akció" a földművelés és állattenyésztés alapfeltételeiről gondoskodni. Igyekezett olyan szemléletváltozást elérni, amely az új viszonyok között biztosíthatta az eredményes gazdálkodást, a létfenntartást. Az akció nem kevésbé fontos részét képezte a hitelszövetkezetek és az azokkal szoros kapcsolatban álló áruraktárak létrehozása. Céljuk az áru- és pénzuzsora kiküszöbölése, normális hitelviszonyok kialakítása, a tőkeszegénység enyhítése, a lakosság olcsó és jó minőségű áruval való ellátása. Ez a terület a későbbiekben egy másik tanulmány témája lehet. Támogatta a kezdeményezés a háziipari törekvéseket, fontos feladatának tekintette a munkalehetőségek teremtését, a munkásközvetítést. Közreműködtek egyes községek birtokvételi, birtokrendezési, tagosítási ügyeiben. Közbenjártak az adóügyek rendezésében, szorgalmazták az infrastruktúra fejlesztését, jogsegélyszolgálatot láttak el, elsősorban uzsoraügyekben. A szolyvai járásból elindult „rutén akció"-t folyamatosan terjesztették ki Bereg más járásaira, majd a szomszédos vármegyékre: Máramarosra és Ungra. Az itt szerzett tapasztalatokon felbuzdulva a kormányzat 1902-ben létrehozta a székelyföldi kirendeltséget.

30 Ekkorra már a „rutén akció" hivatallá szerveződött (a Földművelési Minisztérium Hegyvidéki Kirendeltsége), székhelyét Szolyváról Munkácsra tett át. 191 l-ben már 21 vármegyében folyt hasonlójellegű tevékenység. 29 Uo. 30 MOL Filmtára, 3787. tekercs, minisztertanácsi jegyzőkönyv. 1902. máj. 30.