Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Köszöntjük a 80 éves Margócsy Józsefet - Csabai Lászlóné polgármester köszöntője

Tisztelt Olvasók! „Az embereknek van a legnagyobb súlya az életedben. " (Jorge Semprun: A nagy utazás) Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni: akinek a születésnapját ezzel a kötettel ünnepeljük, nem egyszerűen egy személy, hanem intézmény is egy személyben. A dr. Margócsy pedig nem csupán egy vezetéknév, hanem egy márkanév az irodalomtörténetben, az esztétikában, a kulturális közéletben és a felsőfokú bölcsészképzésben. E védjegyet tudomásom szerint egyidejűleg hárman viselik ma a humán tudományok kutatói közül. Ahol ők megjelennek, ott garantáltan magas a mérce és a hozzá kapcsolódó erkölcsi, szellemi teljesítmény. Furcsa, hogy a három dr. Margócsy közül nem a legfiatalabbat hívja a becenevén a város — és a különböző szakmabeli kollégák révén a fél ország! — hanem éppen a legidősebbet, Jocó bácsit. Akiről egészen hihetetlen, hogy nyolcvanéves lett. Hiszen a memóriája, a műveltsége, az alapossága, a humora még mindig verhetetlen. S — bármilyen furcsán hangzik — valahol legbelül még mindig gyermek. Ezt természetesen a szó legmagasztosabb értelmében gondolom, s legutóbb akkor jutott róla eszembe, amikor a Kelet-Magyarország karácsonyi számában a cikkét egy dalocskával zárta — amire rajta kívül alig emlékezhetnek néhányan. Számunkra természetes, hogy Jocó bácsi itt jár-kel közöttünk, kívülről fúj mindent, amit Nyíregyházáról tudni érdemes. Sokan nem lepődünk már meg, hogy számon tartja azt is, ami voltaképpen csak nekünk fontos: mikor születtünk, hány esztendősek a gyerekeink, és mivel foglalkoznak éppen. Vajon megköszönte-e már neki valaki azt a csokornyi kedves szót, amit a véletlen találkozások alkalmával — látszólag mellékesen — hozzáfűzött a magánéletünkhöz? Vajon sejti-e a helyi közvélemény, hogy a mi pedagógusképző intézményünk nyugalmazott főigazgazgatója egy igazi európai elme? Mert különböző kötetekből — például a Ki kicsodából — kiböngészhető, hogy a tudomány mely területein tevékenykedett, de ő maga még azt sem ejtené ki a száján, hogy szerepel az említett lexikonban. Hallotta-e valaki, milyen tisztelettel beszélt róla a tanárképző főiskola akkreditációs felmérését végző szakértői bizottság vezetője, dr. Sipos Lajos professzor? Felfigyeltek-e tanítványai arra, milyen könnyedséggel idéz franciául Zola, Balzac vagy Maupassant műveiből? Ha felfigyeltek, követték-e elegen a példáját? Mindezt azért rovom ide, hogy megjegyezzük: egyáltalán nem természetes, hogy itt jár-kel közöttünk. Bárhol élhetne. Szerencsésebb csillagzatú vidékeken is... Mindenütt megállná a helyét, és mindenütt büszkék lennének rá.