Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Újfehértóról - Sípos Ferenc: Újfehértó keletkezése

9. Porzsolt István nyelvészeti tanulmányt írt Újfehértóról, de szükségesnek tartotta röviden összefoglalni a település történetét is. A dolgozat 1936-ban jelent meg. A történelmi rész a szerző utalása szerint az első Szabolcs-monográfiában található adatokra támaszkodik, de érződik a személyes tapasztalat, a helyismeret is: „A község őstörténetére vonatkozólag sajnos meglehetősen kevés és történelmileg kellően még nem igazolt adat van kezünk között. A község határában és belterületén végzett ásatások, s ez ásatások alkalmával kikerült tárgyak: harci-, házieszközök — amelyeket ma a nyíregyházi Jósa András Múzeum őriz — amellett bizonyítanak, hogy Újfehértó határában már az Árpád-korban volt állandó település. A történetileg még nem minden vonatkozásban igazolt, de mindenesetre elég kézenfekvőnek látszó hagyomány azt tartja, hogy az első Árpádok idejében a mai Újfehértó határában három község állott: Micske, Bót és Szegegyháza. (Ezek az elnevezések mint határnevek máig fentmaradtak.) Hogy ezek a községek valóban meglehettek, bizonyítják az ásatások is, melyek során nem régen sikerült feltárni a micskei és boti templomok helyét, alapköveit, s körülöttük még számos olyan leletet, melyekből joggal következtethetünk állandó településekre. E három község azonban a hagyomány szerint a tatárdúlás alkalmával elpusztult, s ezek megmaradt lakói alapították volna a tulajdonképpeni Fehértó községet. A mai Újfehértó gerince ugyanis az az emelkedés, ahol most a református templom és paplak áll. Ez az ún. »Sóstóoldal«. Ezt az emelkedést régen hatalmas vadvizek és nádasok vették körül. Ilyenek voltak északon a Vadas-tó, délen és nyugaton a Szilas-tó, keleten és északkeleten a Sóstó. E nádasokba menekültek be a tatárok elöl az előbb említett s később elpusztult három község üldözött lakosai. Az ismeretlen nádasban való bujkálásuk közben juthattak el a ma Sóstóoldalnak nevezett emelkedettebb, s valószínűleg szárazabb, így településre alkalmasabb helyre, s itt maradtak a tatárpusztítás után is, és megalapították Fehértó községet. Emellett bizonyít az a körülmény is, hogy a mai Piac téren építkezések alkalmával régi sírokat, s bennük emberi csontokat találtak. Fehértó néven a Váradi Regestromban találunk róla először említést. A község a Gút-Keled nemzetségből származó s a Báthory-családhoz tartozó Bereck fiai, a község akkori földesurai alatt szépen fejlődhetett, mert számára a Báthoriak Nagy Lajostól vásárjogot szereztek. A török hódoltság idején újra elpusztult a község. A megritkult lakosság közé akkor telepítettek ide kisoroszokat és oláhokat. A rácok valószínűleg az 1700-as évek végén Hajdúböszörményből menekültek ide. " A szerző szerint — bár két adata egymásnak ellentmond — Újfehértó már a XHL század első felében létezett. 14 Porzsolt István: Népnyelvi adatok Újfehértóról. Dolgozatok a Debreceni Református Kollégium Tanárképző-intézetének tízéves fennállása alkalmára. Szerk. Zsigmond Ferenc. Debrecen, 1936. 304-305. (Különlenyomatban 10-11.)