Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Szabó Géza: Városgazdálkodás a dualizmus kori Nyírbátorban

1913 márciusáig 952 540 forint 52 krajcár kölcsöntartozás gyűlt össze.

13 Ezek nagy részét 40-65 éves törlesztésre vették fel, de egyre inkább látszott, hogy a remélt fedezetek (városföldek, bérlemények) nem mobilizálhatók, így a költségvetés öszszeomlása csak idő kérdése. Közben a presztízskiadások egyre növekedtek, bankház, új városháza épült, a városgazdálkodás a pótadókon, kölcsönökön túl egyre inkább a kisstílű perek bevételeire is rászorult. A szociális, oktatási, egészségügyi kiadásokat pedig nagyon meg kellett gondolni. Pedig ezek a kiadások — ha hosszabb idő alatt is térültek volna meg — hozzájárulhattak volna a település gazdasági gyarapodásához, regionális szerepének erősödéséhez. Ennek érdekében is több kísérlet történt. Szerették volna, ha Nyírbátor vasúti csomóponttá válik, de a tárgyalások, a szakértői vélemények csak a pénzt vitték. A tervek nem sikerültek, az Érmihályfalva felé kiépítendő vasútvonal soha nem valósult meg. Mindezek a városnak a régióban elfoglalt helyét is érzékenyen érintették. Nyírbátor súlyvesztését perei is jelzik: korábban sokéves per a Károlyiakkal, vetélkedés vásárügyben Nagyecseddel,

14 perek saját volt úrbéreseivel, építési vállalkozókkal, majd apró kártérítési perek, amelyeket a város el is veszít, de fizetni nem tud. A főbíró ellen két ízben is folyik fegyelmi eljárás hűtlen kezelés miatt, de a szálak messzebbre is elvezetnek. 1913. március 4-én az alispán határozottan megfogalmazza, hogy: „ki kell emelni a községet a mai kezdetleges gazdálkodási rendszerből", s leginkább kisebb bérleti rendszerben kell a községi földeket értékesíteni. Még az év októberében a járási főszolgabíró azzal kívánja elősegíteni „ezen, évtizedek óta húzódó ügy" rendezését, hogy javasolja az alispánnak az 1886. évi XXII. tc. 61. §-a értelmében a község önkormányzati jogának az időleges megszüntetését. Közben szakértői vélemények és bizottsági javaslatok születnek, okokat és felelősöket sorolnak fel. A vármegye 1914. október 13-i közgyűlésén határozatot hoz a községi képviselőtestület feloszlatásáról, majd azt a fellebbezések után a belügyminiszter 1915. március 17-én kiadott rendelete is szentesíti.

15 A község ügyeinek vezetésével megbízott vármegyei főjegyző radikális változásokat helyez kilátásba, de a háborús viszonyok fékező hatásán túl a rendezés legfőbb akadálya a belügyminiszter szerint is a volt képviselőtestület, „melynek túlnyomó többsége a város ingatlanainak bérlője, a szakértők által megállapított rendezési terv keresztülvitelére komolyan nem törekszik". Miután az intézkedések eredményei alig látszanak, a belügyminiszter a 2754/1916-os rendeletével a község vagyonkezelését 1918. július 20-ig zár alá helyezi.

16 Az új képviselőtestület 1J

Uo. 1913. márc. 4. jkv. 14 Uo. 1896. ápr. 24., okt. 21., nov. 11. és nov. 16. jkv. 15 Uo. 1915. márc. 17. jkv. 16 Uo. 1917. aug. 6. jkv.