Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

a négy ág (1294, 1309, 1354.). Nyíradonytól délre, a falu határában erdővel benőtt pusztán ma is megtalálható a két Gút falu egyikének templomromja.

14 A XIV. század utolsó éveiből való oklevelek azonban lehetővé teszik a nemzetség — köztük az oklevélszerző Báthori család — rokoni kapcsolatainak megállapítását, a korábbi genealógusok által felsorolt családfa kiegészítését.

15 (Lásd a tanulmány végén.) Andrásnak 1279-ben négy fiáról és egy lányáról esik említés. E leány férje Langeus vajda, ő is Gút-Keled nemzetségben és a négy fiúval együtt Joachim bán kíséretében a hűtlen Radoslav vajda ellen harcolt. Hódos és Bereck fogságba is esett, Hódos bal karját elveszítette, Bereck megsebesült. IV. László ezért a négy fiúnak az örökös nélkül elhalt Langeus Abram (ma Nyírábrány), Batúr (Nyírbátor) és Kisbaturd (pusztaként Nyírbátor határába olvadt be) birtokait adományozta.

16 Bátor Bereck birtokába jutott, de a testvéreivel közösen birtokolta. IV. László 1282-ben az ő nevére engedélyezte, hogy Bátorban a hét negyedik napján (szerdán) vásárt tarthassanak. A vásárra a kereskedők vám nélkül jöhetnek áruikkal és onnan szabadon távozhatnak.

17 A Báthori család névvel is bizonyítható ősének András fia, Bereck tekinthető. Berecket egy 1304-ben kelt oklevél, majd I. Károly 1307. évi oklevele Bátorinak (de Bathor) nevezi, két fiával, Jánossal és Lökössel együtt. Ebben az évben kapták meg királyi adományként Ecsed egy részét. A másik részét (felét) 1329-ben négy évre ők vették zálogba rokonaiktól.

18 Az első Bátorra vonatkozó adomány levelet 1330-ban András unokái kapták, Bereck négy akkor élő fia, János mester, Lökös, András (ekkor már váradi püspök) és Miklós. Apjuk és négy fia I. Károly oklevele szerint „attól az időtől fogva, Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997. (a továbbiakban Németh, 1997.) 18-19. 1289-ben a nemzetséghez tartozó Pál fia és unokái osztoztak rajta. Uo. 81. 15 Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel. Pest, 1857. 1. köt. 278.; Pallas Nagylexikon. Budapest, 1893. 5. köt. 723-724.; Karácsony János: Magyar nemzetségek a XIV. század végéig. Budapest, 1900. 376. 16 Szentpétery Imre: Árpád-kori oklevelek kritikai jegyzéke. Budapest, 1961. 2. köt. 2592. regeszta (a továbbiakban reg.). Miután az oklevél Langeust is Gút-Keled nemzetségbelinek mondja, az ő Bátor nevű birtoka lehetett Szent István adománya is. 17 Uo. 2. köt. 3159. reg. 18 Anjou-kori oklevéltár. 2. köt. Szerk. Kristó Gyula. Budapest-Szeged, 1992. (a továbbiakban Anjou-kori 1992.) 66. Ecsedet 1291-ben szintén Gút-Keled nemzetségbeliek kezén levőnek említik. A nemzetségbeli Dorog fiai 1316-ban a Borsa Kopasz elleni debreceni csatában estek el. (Uo. 1996. 4. köt. 439. reg.) 1322-ben Ecsed másik felét ungi Jákó fiának, Batiznak a felesége és Miklós leánya adták el Bereck fiainak. (Uo. 1981. 2. köt. 20. reg.) Anjoukori okmánytár. Tom. II. Szerk. Nagy Imre. Budapest, 1881. (a továbbiakban Okmánytár, 1881.) 416-417.1. Károly 1334-ben megengedte, hogy a nemzetség Ecseden várat építhessen és azt „Hívségnek" nevezze el. Lásd: Entz, 1987. 2. köt. 416—417. 1329-ben Hódos és András fiai még mindig közösen birtokolják Bátor, Ábrány, Bolt (puszta Új fehértótól délkeletre) Kisbátor és Bödmonostora (korábban Tiszabüd, ma Tiszavas vári része) Szabolcs megyei birtokokat. Lásd: Anjou-kori oklevéltár. 1. köt. Szerk. Kristó Gyula. BudapestSzeged, 1990. 616. reg.; Anjou-kori 1992. 137-138. reg. között; Okmánytár, 1881. 416. reg.; Németh, 1997. 46. és 50.