Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

egy olyan is, amely csak az 1330. évi megerősítést tartalmazta. De a máig meglevő nyírbátori oklevél az utóbbival azonosnak semmiképpen nem tekinthető. Ezek közül az oklevelek közül valamelyiket (vagy mind a kettőt) 1618-ban a mezőváros képviselői mutatták be az esztergomi káptalannak. Majd a káptalan által kiadott hiteles másolatot valakik benyújtották II. Mátyás kancelláriáján, s az már nem a birtokos család, hanem a mezőváros javára erősítette meg. Ekkor már az adományos család férfiága kihalt. Ecsedi Báthori István országbíró 1606-ban, az örökébe lépő somlyói Báthori Gábor 1613-ban meghalt, a lányági örökösök a kamarával pereskedtek az ecsedi uradalomért. Bethlen Gábor 1619-ben az ecsedi várral együtt Bátort is elfoglalta, majd az egész vártartományt 100 000 forintért megvásárolta a kincstártól. Örökösei 1644-ig birtokolták, akkor I. Rákóczi György kapta meg. Ecsedbe 1659-ben fiának be kellett fogadnia a királyi őrséget, de a hozzá tartozó falvak a szatmári békéig a Rákócziak birtokában voltak. Amit mostanáig meg lehet állapítani az az, hogy az 1575-ben még eredetiben meglevő négy oklevél ettől kezdve már nem kerül elő. Van ellenben egy — vagy esetleg két változatban — fiiggőpecséttel is ellátott, mind a négyet magába foglaló másolat. E másolatok közül az egyiket a mezőváros 1617 előtt megszerezte, és 1624. július 15-én a szepesi kamarától hiteles másolatot is szerzett róla.

9 A Rákóczi-birtokok 1648. évi urbáriumának mellékleteként közölt másolatot 1642-ben az esztergomi káptalantól Szabó Imre és Szűcs János nyírbátori polgárok kérték II. Mátyás privilégiumlevele bemutatásával, s ebbe bele van foglalva a káptalan által 1617-ben kiadott, előbbi hiteles másolat.

10 A későbbi másolatok már II. Mátyás privilégiuma alapján keletkeztek. 1662-ben Nagy András és Lugasi András mint „az Ecsed várához tartozó mezőváros" polgárai ezt mutatták be I. Lipótnak megerősítés végett, 1667-ben pedig Ferenczi István és Farkas Mihály polgárok íratták az egri káptalan jegyzőkönyvébe biztonság okáért minden eddigi (I. Károlytól II. Mátyásig) oklevelüket.

11 Feltehető, hogy vették is hasznát, különben nem vállalták volna a privilégiumlevél megszerzésével és a hiteles másolatok kiadatásával járó tetemes költségeket. Az azonban bizonyosként állítható, hogy a máig általunk megőrzött példány csak egyike az 1575-1617 között keletkezett másolatoknak, és ez is felderíthetetlen módon került az egykori mezőváros birtokába. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. Szerk. Entz Géza. Budapest, 1987. (a továbbiakban Entz, 1987.) l.köt. 89. 9 MOL, Dl. 22 478 (NRA. Fasc. 843. No. 13.) 10 MOL, Dl. 22 478. (NRA. Fasc. 13. No. 13.) 11 MOL, Dl. 22 478 (NRA. Fasc. 819. No. 57.)