Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

(Fordítása) Károly, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya, Salernói herceg, Szent Angyal hegyének kegyura. Minden Krisztusban hívőnek, jelenlévőknek és jövendőbelieknek, akik a jelen levelet olvasni fogják, üdvözlet a minden ember Megváltója nevében. A királyi méltóságoknak különös kegyelmet kell fordítani mindazokra, akik révén a földi méltósága kedvező előmenetellel, szerencsés növekedéssel gyarapszik. Ez pedig a tökéletesedés munkájával akkor teljesedik be, mikor az Istent — akik révén uralkodnak és a föld kormányzásában igazságosan határoznak — hozzá méltó módon tisztelik, és amikor hűséges alattvalóiknak sok fáradozásukért, tiszta erkölcseikért, serény tetteikért kedves ellenszolgáltatást teljesítenek, a dolgok kötelező rendje ez által marad meg és ezzel erősen dicsérik Istent. Ez okból kívánjuk jelen levelünk által tudtára adni mind a mostaniaknak, mind a késő utódoknak, hogy Bátori Bereck fiai, Krisztusban tisztelendő atyánk, András váradi püspök, János, Lökös és Miklós mesterek, a testvérei kedvelt híveinek felségünk elé járulva, nekünk teljesített sok, valóságos ajánlással méltóvá tett hűséges szolgálataikat felmutatják és jelentik, vélekedésünk szerint méltók a kegyelmünkből származó adományos jutalomra, kérték, hogy nevezett Bátor birtokukat és következőleg az oda települt és a jövendőben ott összegyűlendő praestatione sacramenti facienda usque ad mediam marcam ex speciali praerogativa libertatis praesentibus datae donatae et per nos concessae privilegio descendatur. In cujus rei memoriam perpetuam que firmitatem concessimus literas nostras privilegiales memoratis nobilibus duplicis sigilli nostri novi et autentici munimine roboratas. Datum per manus venerabilis viri magistri Andreae praepositi ecclesiae Albensis, aulae nostrae vicecancellarii, dilecti et [fidelis nostri] Idus Martii anno domini millesimo tricentesimo trigesimo, regni autem nostri similiter tricesimo venerabilibus patribus, vacante ecclesiae Strigoniensis, fratre Ladislao archiepiscopo Colocensis, aulae nostrae cancellario, Ladislao Quinqueecclesiensis, Nicolao Jauriensis, Benedicto [Chanadiensis] Henrico Vesprimiensis aulae nostrae reginae consortis nostrae charissimae cancellarii, [Georgio Sirmiensi], fratre Petro Boznensis, Chanadiensis, Agriensis, Myskone Nitriensis, Andrea Transylvanensis, Wladislao Zagrabiensis, domino Andrea Varadiensis et fratre Rodolpho Vaciensis [ecclesiarum episcopis] dei feliciter gubernantibus, magnificis viris Johanne palatino, Paulo filio Simonis, curiae nostrae judice, Demetrio magistro thavernicorum, Thoma vojvoda Transylvano et comite de Zolnok, Mykou bano totius Sclavoniae, Johanne filio, Logreti bano de Makow, Johanne filio Bobonik, magistro thavernicorum dominae reginae consortis nostrae charissimae, Desew judice curiae ejusdem dominae reginae, Dionisio dapiferorum nostrorum, et Stephano agozonum nostrorum magistris, Nicolao comite Posoniensi et aliis quampluribus regni nostri comitatus [tenentibus] et honores.