Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

Balogh István A BÁTHORI CSALÁD NÉGY OKLEVELE (1330-1332) Nyírbátor nagyközség (1848 előtt földesúri mezőváros) iratainak 1950-ben a megyei levéltárba történt beszállítása és átvétele során a több, 1526 előtti oklevél között volt négy oklevél. Ezek egyike, az 1330. március 15-i keletkezésű nem volt ismeretlen az oklevélkiadó Fejér György előtt sem, és hivatkoztak rá a Báthori család történetét kutatók is, ennek ellenére egyik sem került bele a kiadott Anjoukori oklevelek közé. A kiadó Fejér György sem látta az eredetit, későbbi másolatról közölte.

1 A nyírbátori oklevél — bár első pillantásra eredetinek látszik— sok tekintetben szintén kérdéseket támaszt mind hitelessége, mind eredeti volta tekintetében. A kételyek még inkább fokozódnak, ha nyomon kísérjük sorsának változatos alakulását. Ugyanis mind a négy oklevelet a család e néven nevezett első tagjai kapták, 1537-ig kétségen kívül az ecsedi ág birtokában volt, de 1617-ben már Nyírbátor mezőváros magistrátusának két tagja mutatta be az esztergomi káptalannak hitelesítés végett. 1928-ig Nyírbátor őrizte, az akkori alispán rendelkezésére Gáli István, a vármegye könyvtárosa jegyzőkönyvileg 52 tételben felsorolt történeti iratokkal együtt ezt is átvette a levéltárba való elhelyezés végett. De nem került oda, valami ok miatt a vármegyei múzeumban őrizték, és csak 1950-ben, iratátvétel révén került a mostani őrző helyére.

2 Gáli István az átvétel után közölte mind a négy oklevél rövid regesztáját, minden részletesebb ismertetés nélkül.

3 Első pillantásra az oklevél — bár a fűggőpecsétjének csak a gyenge minőségű selyem fonott zsinórja maradt meg, a pecsét elveszett róla — eredetinek tűnik. Az írás késő reneszánsz-humanista írás, a rövidítések megfelelnek a XVI. század elején szokásos oklevélírási gyakorlatnak. Pergamenre van írva, az sok helyen kitört, emiatt erősen hiányos, helyenként vízfoltos, az írás elmosódott, olvashatatlan. A szövege elárulja, hogy többszörösen átírott, mert az I. Károly által 1330-ban és 1332-ben kiadott négy oklevelet először 1512-ben II. Ulászló kancelláriáján Báthori András, Szatmár megyei főispán mutatta be átírás és megerősítés végett. A kancellárián mind a négy oklevelet látták, ezt a II. Ulászló által átírott és 1 Fejér Georgius: Codex diplomaticus. Tom. VIII/3. Buda, 1834. (a továbbiakban Fejér, 1834) 404-411. 2 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), V. 201. Nyírbátor nagyközség iratai. Fondtörzslap melléklet. 3 Gáli István: Nyírbátori oklevelek regesztái. Levéltári Közlemények, 1937. 7. sz. 117-121.