Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

Gyáni Gábor A NAPLÓ MINT TÁRSADALOMTÖRTÉNETI FORRÁS (A közhivatalnok identitása) A dzsentri változó fogalma A dzsentri a századfordulótól kedvelt témája mind a publicisztikának, mind a történeti és szociológiai irodalomnak. Ennek ellenére feltűnően kevés társadalomtörténeti kutatás folyt a témában és mindaz, amit a dzsentriről tudunk, többnyire a kortársak által ránk hagyományozott kép folytonos újrafestésének eredménye. Az utóbbi években azonban mintha történt volna némi elmozdulás e népszerű és közismert dzsentri képtől egy olyan fogalom irányába, amely kétségeket támaszt a középbirtokos nemességet és leszármazottaikat az államhivatalnokokkal azonosító, őket a dzsentri életformában s mentalitásban feloldó beállítással szemben. Ennek az új, éppen csak formálódóban lévő felfogásnak a főbb megállapításait négy pontban összegezhetnénk. 1. A központi államigazgatás, tehát a miniszteriális bürokrácia a korábban feltételezettnél kisebb mértékben töltődött fel az egykori birtokos nemesek, vagyis a dzsentri tagjaiból. Ennek megfelelően ebben a körben jelentős a kiegyezés előtti hivatalnoki kar kontinuitása.

1 2. A dzsentroid hivatalnok a dualista Magyarországon kettős szociális képződmény. Egyik oldalon találjuk a megyei hivatalnokokat, akik rendies jellegű közösséget alkottak. Másik oldalon áll a minisztériumi tisztviselőréteg, amely viszont korán levetkőzte rendies karakterét és mint a tőkés társadalom racionális államának a közigazgatási gépezete, weberi értelemben vett "szociális osztállyá" alakult át

2 A két tisztviselőréteg szétválását bizonyítja, Szabó Dániel szerint, hogy érdekvédelmi szervezkedésük is külön szálakon futott, és a rájuk jellemző viselkedés, politikai öntudat s mentalitás, mind-mind markáns eltérést mutatott.

3 3. A politikusi karriermintában a közigazgatási poszt szinte elengedhetetlen stáció a dualizmus idején (bizonnyal később is) az utóbbi viszont a helyi hatalom tekintetében őrizte erősen nemesi jellegzetességeit. A vizsgálat, melynek egyik fő következtetését bemutattuk, a főispánokra, alispánokra és polgármesterekre terjedt ki.* 4. Bár pontosan nem állapítható meg, hogy a dzsentri hivatalnokok és politikusok milyen mértékben távolodtak el a volt földbirtokos nemességtől (a folyamat, kétségtelen, számottevően előrehaladt), az viszont nyilvánvaló, hogy nem a dzsentri tartotta kézben az államhatalmat. Ellenkezőleg, gyakran még helyi szinten is az erősen központosított és már a dualizmus korában sok tekintetben tekintélyelvű hivatalnokállam tartotta markában a dzsentrit. Ennek kézenfekvő oka,