Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Merényi-Metzger Gábor: A vitézvári báró Simonyi család története

néhány irodalmi forrás szerint színésznőként "kereste kenyerét" a báróval való ta­lálkozása előtt. 181 Testvérét - aki szintén színész volt - Balázsy (Pretzner) Sándornak hívták. Nevezett 1857-ben született és 1923. április 21-én hunyt el Budapesten. 182 Ő lett később az 1919-ben elhunyt Karolinnak és ezáltal a báró Simonyi családnak is az örököse. Leszármazottai ma is élnek. 1885-ben, a főrendiház reformja után báró Simonyi Lajos is tagja lett az ország ezen fontos testületének. Az erről a kinevezésről szóló és Tisza Kálmán miniszterelnök által, 1885. június 27-én aláírt okirat így szól: "Méltóságos Báró Úr! O császári és apostoli királyi Felsége folyó évi június hó 21-én kelt leg­felsőbb elhatározásával a minisztertanács előterjesztése folytán Méltóságodat a folyó évi Vll-ik törvényczikk 5.§-a értelmében a magyar főrendiház élethosszigla­ni tagjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott... " 183 Megjegyzendő, hogy a báró Simonyi, mint család már az 1827. évi XLII. törvénycikkel elnyerte a magyar főrendiházi tagságot. 184 Báró Simonyi Lajos a főrendiház tárgyalásain igen ritkán vett részt. Élete utolsó öt évében több szélütés is érte, és ezért szinte mindig a betegágyához volt "láncolva". Mikor azonban a kötelező polgári házasság ügyét tárgyalta a főrendi­ház, súlyos betegen az Országházba vitette magát, hogy szavazhasson a tervezet mellett. 185 Ez a gesztus nem lehetett véletlen, hiszen a báró maga is szeretett volna elválni nejétől és még - a hamarosan bekövetkező - halála előtt házasságot kötni élettársával, Pretzner Karolinnal. Az újonnan megszületett, 1894. XXX. törvénycikk - amely a polgári há­zassági jogról rendelkezett - ezen elképzelésének megvalósítását lehetővé tette volna Simonyi báró számára. A válás után - amelyet nyilván kimondták volna, már csak a hosszú különélés miatt is - sor kerülhetett volna polgári házasságkö­tésre. Az új törvény szentesítése 1894. december 9-én ment végbe, a kihirdetés­re pedig csupán december 18-án került a sor. 186 Báró Simony Lajos azonban ezt már nem érhette meg, mivel az 1894. de­cember 12-én, Budapesten kiadott gyászjelentésének tanúsága szerint: "... Vitézvári báró Simonyi Lajos volt közmunka- és kereskedelemügyi m. kir. min­iszter, főrendiházi tag, az orosz szent Anna-rend lovagja stb., ez évi december hó 12-én, életének 71-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt... " |8 ? A báró Simonyi család utolsó fisarjának temetésére december 16-án, dél­után 4 órakor, a vadászi kápolna alatti kriptában került sor. Az engesztelő szent­mise áldozatot pedig ugyanott mutatták be december 17-én, délelőtt 11 órakor. 188 A főrendiház 1898-ban kelt határozata a vitézvári báró Simonyi család ki­halásáról a következőképpen szólt: "Arad vármegye alispánjának 1897. évi au-

Next

/
Thumbnails
Contents