Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Mizser Lajos: A tatárjárások emlékei Pesty Frigyes Helységnévtárában

nevezetességét: ezen erdőről melly mos ugyan elpusztult) azt tartja a népmonda, hogy a tatárok megérkezte alkalmával ezen erdő roppan /!/ szövevényes, és nagy fákkal volt fedve, ezen helyre szállították a tatárok elől a leányokat és nőket hol folytonosan biztonságba voltak, mivel a szövevényes erdőben nem bátorkodtak kutatni a tatárok itt a mai napig is látható a nők számára ásott kút hely s evéshez készített föld konyha ". Sár (Szatmár): "Konyhás domb, itt a tatárok idejében ide húzódtak az emberek, és itt főztek, az ólta fent maradt ezen név...". Tiszavid (Bereg): "Konyha vagy Konyha tájéka, hagyomány szerint nevét onnan vette, hogy az őskorban üldözött őseink ezen helyen találtak menekülést az üldöző Tatárok elől". A tatárjárások általános velejáróit (gyilkolás, rablás, felperzselés stb.) csaknem minden helység megemlíti. Mivel az utolsó tatárjárás óta csak 147-148 év telt el, megmaradt valami az emlékezetben is, illetőleg vettek adatokat a károk felmérésekor készült jegyzőkönyvekből is. Kopócsapáti (Szabolcs): "Monda szerint a tatár járáskor fenn állott, sőt bizonyos Fehér Kata tatároktóli félelmében az ut melletti bokrok közé bújva, kötényéit a tatárok lovai tapodták". Nagykálló (Szabolcs): " ...azért neveztetik Butykapusztának, mert azt a Butyka Annát midőn őt a tatárok magukkal hurczolva elvinni akarták, a Kállay lakosok a tatároktól megmentvén, Nkálló ajándékozta..." Pusztatelek (Szatmár): "Nevezetes históriai adat, hogy a Tatár járáskor ugyan azok, magokkal elvittek egy szép menyecskét, a melly soh nem tért vissza". Túrterebes (Ugocsa): "Lom. a Krónika azt monda: Mindőn a tatárok honunkat tűzzel vasal pusztítók, a rombolást e vidék sem kerülhetvén ki, az itt portyázó tatárok elől egy üldözött olá egy közeli terebélyes tölgyfára menekült, hogy azomban jelenléte kiderülvén, azonnal nyíllal lövetett le — s csak magok tettükkel — mindőn a tatároknak megszűnt /ti. jelenléte/ temettetett el ugyanazon tölgy tövébe, a fejszés rég elpusztitá, de a sír idők viszontagságaival daczoltan ma is látható, s a kegyeletes oláh, ha Gérczéről erre veszi útját nem mulasztja el, hogy vére emlékéül egy galy oda dobásával ne áldozzék". Kislohó (Bereg): " ...a tatárok mely embert megfogták a házban, azon ember neje szeme láttára két lábát fenn tartva a Káposztás hordóba dugták fővel s a káposzta lébe fúlasztották, s hogy már nem él, mutogatták nejének". Lehoczkynak más a véleménye: " A néphagyomány szerint hajdan a tatárok pusztítók el s a férfiakat nejeik szemeláttára a káposztás hordókba, valószínűleg a svédekkel tévesztik össze az eseményt, midőn azok e tájon nagy pusztítást követtek el" A. m. 3. köt. 385. p./. Ezek a svédek II. Rákóczi Ferenc seregében szolgáltak, és a kismajtényi fegyverletétel után Beregben garázdálkodtak. Mivel a leírásban a tatár szó szerepel, ezért került a tatárjárások közé. Valószínűleg — mivel ez a falu nem esett a tatár betörés útvonalába — a svédekre vonatkozik az ugyancsak Kislohónál leírt rész: "Hagy ományilag a Tatár járás (szvidi). Kúrúczok jártak, pusztítottak, Kis Lohóra is elmentek, és akkor egy asszony a bé fűtött kemenczébe, kenyeret akart bé hány-