Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Mizser Lajos: A tatárjárások emlékei Pesty Frigyes Helységnévtárában

Mizser Lajos A TATÁRJÁRÁSOK EMLÉKEI PESTY FRIGYES HELYNÉVTÁRÁBAN Az 1864. év legelején Pesty Frigyes történész, akadémikus országos helynévgyűjtő mozgalmat indított. Elsősorban a topographiai (ma: földrajzi) nevekre volt kíváncsi, de a helység történetere is vonatkoztak kérdőpontjai. Magyarország, Erdély, Horvát- és Szlavónorszá^ minden helysége megkapta a kérdőíveket, és megyénként változó számban küldték vissza. A kitöltés igen nagy tarkaságot mutat. Van olyan, aki csak felsorolta (jobbára a telekkönyvből) a határ részeit, mások viszont a történelmet, a mondavilágot részesítették előnyben. Az esetek többségében a kör-, kerületi- és községi jegyzők írták, ritkábban lelkészek, bírók, tanítók, sőt Szatmárban a szolgabírók is besegítettek. Ezeknek az embereknek a nyelvi, történelmi, földrajzi, művelődéstörténeti stb. felkészültsége ugyancsak eltért egymástól. Pl. Bátyúban (Bereg megye) még a patak kanyarulatainak a neveit is feljegyzik, Felsőhomoródon (Szatmár megye) viszont elfelejtik a névadó patakot is leírni. Öt megyének az anyagát írtam és tisztáztam le eddig: Bereg: 89 helység, Szabolcs: 145, Szatmár: 254, Ugocsa: 30, Ung: 60, így tehát 578 településről vannak adataim. Sőt ehhez hozzá kell venni Király István Ugocsa megyei és id. Mándy Péter, Szatmár megyei anyagban található vendégszövegeit, amelyek hasznosan egészítik ki az ún. szöveges részt. És tegyük még hozzá, hogy Szatmárból elég sokan ismerték Szirmay Antal: Szathmár vármegye' fekvése, történetei, és polgári esmérete I-II. című könyvét (Budán, 1809-10), s másoltak is belőle jócskán. A történelmi szakirodalom ismerete nem korlátozódik csak erre a műre, hiszen páran hivatkoznak, Anonymusra, Istvánffyra, Katona Istvánra, egyháztörténeti művekre. Szerettem volna még anyagomat kiegészíteni Máramarossal és Zemplénnel, hogy Északkelet-Magyarország teljes legyen, ám eddig Máramarosból 31, Zemplénből 53 helység leírásával vagyok készen. A Levéltári Évkönyv XI. kötetében megjelent beregi gyűjtés nem kritikai kiadás, hanem adatközlés, a feldolgozás, illetőleg a mutató közzététele még a jövő feladata. A hatalmas anyagból egy részt emeltem ki, mégpedig a tatárjárásokat, így többes számban! Az 578 helységből 111-en tartották fontosnak, hogy az ún. tatárjárásról közöljek több-kevesebb információt. S ha azt nézzük, hogy némelyik falu két-három adatot is közöl, akkor ez a szám magasabb. Nem valószínű, hogy a tatárdúlások csak ennyi helységet érintettek, bár már az is nagy szó, hogy csaknem a 20%-uk megemlítette. Először is nézzük meg, hogy kik is voltak ezek a tatárok az 1860-as emberek szemével! Eléggé nagy a bizonytalanság. Ez nem is véletlen, hiszen XVI.