Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Czövek István: A közigazgatás kialakulása és fejlődése a feudális kor végéig (1001–1526)

A köznemesség igyekezett elérni, hogy érdekeit képviselő vezetői legyenek, így foglaltatott törvénybe 1498-ban, hogy "mindenik vármegyének saját ispánja legyen, mégpedig az illető vármegyéből való (jómódú) nemesek közül."

20 Törvény fogalmazódott meg 1486-ban, 1492-ben és 1504-ben arról, hogy az alispánokat a megyék közgyűléseiken válasszák, de a főispán jelöltjei közül vagy az ő egyetértésével. Ezek a törvények a megyei nemesség királyi hatalomtól való függetlenedésének mozzanatai. Az 1300-as évek közepétől egyre gyakrabban tartottak a megyék a nádori törvényszék mellett — majd a helyett — ún. kikiáltott közgyűléseket, amelyet a főispán hívott össze. Szabolcs nemesei Kisvárdán vagy Karászon gyűltek össze, a szatmáriak Csengerben. A közgyűlések eredeti igazságszolgáltatási szerepköre jelentőségét vesztette a kialakuló új funkciók mellett. Elsősorban közigazgatási fórumként működtek, statútumokat fogalmaztak meg a megye kormányzására. Itt hirdették ki a törvényeket és választották meg a tisztviselőket, országgyűlési követeket. Az esküdtek is ilyenkor kerültek ki a jómódú nemesek közül, hogy egy éven át segítsék az alispán és a szolgabírák munkáját az ítélkezést ezentúl ellátó vármegyei törvényszéken, a sedrian. A serdia nemcsak a nemesség bírói fóruma volt: ide fellebbezhettek az úriszék ítéletei ellen a jobbágyok is. Persze kevés reménnyel, hiszen már az úriszéken is jelen volt a megye részéről vagy egy esküdt, vagy egy szolgabíró, így lényegesen más ítélet nem születhetett. Károly Róbert korától elvétve szokásban volt az írásbeli ügyintézés, melynek ellátására a megye jegyzőt fizetett, ám még a XVI. sz-ban is gyakori volt, hogy több vármegye együtt alkalmazott egyetlen nótáriust. 1526-ig a nemesi vármegye szervezete lényegileg kialakult s bár kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül a századok folyamán, véglegesen csak a XIX. század második felében, a polgári közigazgatás meghonosodásával tűnt el. Jegyzetek 1. Béla király jegyzője: A magyarok cselekedeteiről (Anonymus: Gesta Hungarorum) = A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk.: Györffy György. Bp., 1986. 153. p. 2. Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam és jogtörténet. Bp., 1972. 84. p. 3. Lásd még: Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén. = Levéltári Közlemények, 1975. 1. sz. 4. Szabolcs vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1900. 225. p. A továbbiakban: Szabolcs vármegye. 5. Uo. 230. p. 6. Szatmár vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 120. p. A továbbiakban: Szatmár vármegye. 7. Szabolcs vármegye. 423. p. 8. Szatmár vármegye. 435. p.