Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Bene János: Adatok a magyar Királyi Ungvári 24. Gyaloghadosztály történetéhez (1944–1945)

kot megszüntetni. A 24. hadosztály az áttörés után a Prut folyó völgyében hátrált a Delatyn - Dora - Jamna útvonalon a Hunyadi-állásba mind nagyobb veszteségeket szenvedve. Ezekben a harcokban a 24. gyalogezred szinte teljesen megsemmisült, a másik két ezredben pedig egy-egy zászlóaljra rúgott a halottak, sebesültek, eltűntek száma. 1944 augusztusát a Hunyadi-állásban töltötte a hadosztály. A veszteségeket a lehetőségek szerint pótolták egyrészt az itthonról útbaindított pótalakulatokkal, másrészt a szétvert 7. hadosztály megmaradt embereivel és fegyverzetével. Augusztus 23-án Románia kiugrott a háborúból, a román hadsereg megnyitotta vonalait a szovjet csapatok előtt, s ezzel a Hunyadi-állás is elveszítette jelentőségét. Az 1. hadsereg, benne a 24. hadosztállyal 1944 szeptemberében fokozatosan vonult vissza először a Szent László-állásba, onnan az Árpád-vonalba, ahol megkapaszkodott, s október elején felvette a harcot a hágókon áttört ellenséges erőkkel. A hadosztály zömét még mindig az alföldi fiúk tették ki, s ők különösen megszenvedték az 1000-2000 méteres hegyeken való mozgást, vagy ahogy ezt az elpusztíthatatlan bakahumor nevezte, a zergézést. Az alakulatoktól naponta ilyen és hasonló jelentések futottak be az előljáró parancsnokságokra: "...A hatalmas havasi bércek ormán süvít a csontig ható szél. Lejjebb sűrű köd. Gyakran esik az eső. Az emberek a hidegben vacogva bújnak össze, hiszen sokuknak nincsen pokróca, sátorlapja, mert a támadás előtt leadták, hogy könnyebben tudják vinni a nehézfegyvereket és a lőszert. A sziklákon való mászkálás annyira megviselte a bakancsokat, hogy sok embernek kilátszik belőle a lába. Az élelem kevés. Itt kibírni két-három napot sem lehet... "

22 Október folyamán a hadosztály előbb a Vereckei-hágó, majd lejjebb a Tisza hídjainak védelmében vett részt. Itt érte őket október 15-én a kiugrási kísérlet híre is: a 21. gyalogezred az Árpád-vonalban a Tisza és a Tarac völgye közötti terepszakaszon harcolt, Gyertyánligettől északra. A 12. gyalogezred szintén az Árpád-vonalban Királymezőtől keletre, a Tisza forrásvidékén állt. A 24. gyalogezred Oroszmokra és Németmokra községekben vívott elhárító harcokat, s itt hallották a kormányzói szózatot. Az öröm azonban korainak bizonyult, mert a hamarosan kiérkező új hadseregparancsnok, László Dezső* altábornagy a harcok további folytatását rendelte el. A 24. hadosztály halogató harcok közepette vált le a szovjet csapatokról, s a hónap végére a Tisza vonaláig vonult vissza, ahol védelembe ment át a Cigánd - Tiszakarád folyószakaszon. A hadosztállyal szemben itt főleg román csapatok álltak a Tisza másik oldalán. Ekkorra a 12. gyalogezredből már csak két zászlóaljnyi erő maradt, melyek rendre sikeresen elhárították az ellenséges erők átkelési kísérleteit Cigándnál és Kenézlőnél. A 21. gyalogezrednek is két zászlóalja maradt, ők is Kenézlőnél szorították vissza a Tiszába a már átkelt szovjet és román alakulatokat. A legjobban a 24. gyalogezred fogyatkozott meg, mindössze egy zászlóalja maradt, s az Tuzsérnál, majd Tiszakar adnál bizXo-