Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Bene János: Adatok a magyar Királyi Ungvári 24. Gyaloghadosztály történetéhez (1944–1945)

A mozgósított és a felvonulási területre szállított alakulatok Nagyberezna és Szolyva körzetében rakodtak ki. Az elszállásolás után a csapatok a közel egy hónapig tartó kihelyezés alatt összekovácsolódtak, s igyekeztek elsajátítani a nehéz, hegyvidéki, erdős terepen vívott harc fortélyait, alkalmazkodtak a megváltozott időjárási- és terepviszonyokhoz. A parancsnokok pedig ez idő alatt szemrevételezték a kijelölt védőállásokat az Árpád-vonalban, készültek a hegyi harcra, s kitűzték a még kiépítendő állások helyét. Ezt a munkát szakította félbe az ország német megszállása, valamint a Vörös Hadsereg sikeres támadása, mellyel Tarnapol és Csernovic között mintegy 200 kilométer szélességben áttörte az arcvonalat. Az így támadt rést az előljáró német parancsnokság az 1. hadsereg harcbavetésével akarta lezárni. Ezt a feladatot azonban Náday vezérezredes nem vállalta és lemondott. Utódává Horthy Miklós kormányzó Lakatos Géza

12 vezérezredest nevezte ki. Az új hadseregparancsnok április 5-én kapta meg a csapatok alkalmazására vonatkozó utasításokat, melyek szerint a Kárpátok hágóin átkelve Kolomea Ottynia - Stanislaw vonaláig előretörve helyre kell állítani az összeköttetést a német Észak-Ukrajna és Dél-Ukrajna hadseregcsoportok között, s a szovjet erők egy részét magukra vonva, csökkenteni kell a Lemberg - Iasi - Kisinyov térségében harcoló német csapatokra nehezedő nyomást. Az április 17-én megindított támadás során a 24. hadosztály a hadsereg második lépcsőjében, a 2. páncéloshadosztály mögött vonult fel. Miután hóekékkel úgy-ahogy megtisztították a hágók útjait, a hadosztály egységei átküzdötték magukat a Kárpátokon, majd 160 kilométeres menettel elérték a gyülekezési körletet. Erről így ír visszaemlékezésében a 12. gyalogezred ezred 1. segédtisztje, majd a 12/11. zászlóalj parancsnoka, Huszár László™ őrnagy:"... Ezen a vidéken még tél volt, a keményre fagyott hegyi utak mellett gyönyörűen szikráztak a havas hegyormok a hideg napsütésben. Az útvonal mentén kis, szétszórt hegyi falvakban, de a nagyobb településekben, mint Nadworna vagy Stanislawban is már látszottak a háború nyomai. Leégett, elhagyott házak, az utakon járművek roncsai és lótetemek. Sajnos, hősi sírok is. Előttünk több napi menet távolságra a 2. páncélos hadosztályunk csatázott. Amint közeledtünk a harcok színhelyéhez, a partizán tevékenységek is jelentkeztek, a tiszta időben az ellenséges légi felderítés is aktivizálódott. Azonban aktivizálódtak azok a kis paraziták is, amelyeket a naponta változó éjjeli pihenő helyeinken szedtünk fel. A rendes tisztálkodáshoz szokott embereknek ez is egyike volt a hadi állapot kellemetlenségeinek... "

14 1944. április végén a hadosztály azt a kettős feladatot kapta, hogy váltsa le a harcokban erősen megtépázott 2. páncéloshadosztályt, foglalja vissza Kolomeát, s vegye birtokba a Stanislaw-Kolomea-i főközlekedési utat. Április 25-én Pintér Aladár vezérőrnagy mindhárom ezredét egyszerre vetette harcba Tlumacz - SwietyJozef területén Kolomea irányába, de tíznapos öldöklő harc árán