Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Bene János: Adatok a magyar Királyi Ungvári 24. Gyaloghadosztály történetéhez (1944–1945)

Bene János ADATOK A MAGYAR KIRÁLYI UNGVÁRI 24. GYALOGHADOSZTÁLY TÖRTÉNETÉHEZ (1944-1945) A Wermacht 1943-as sztálingrádi és a m. kir. 2. honvéd hadsereg Donmenti tragédiája után Magyarország politikai és katonai vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy Németország a háborút elvesztette, s hazánknak egyre inkább lazítania kell a Hitlerrel kötött szövetségen. Ezt megerősítette a Vörös Hadsereg győzelemsorozata is még ugyanebben az esztendőben, reálissá téve azt a veszélyt, hogy a szovjet csapatok 1944 tavaszára elérhetik az ország északkeleti határait. Éppen ezért született döntés arról, hogy az 1943-ban újjászervezett honvédség fő erői felvonulnak az Északkeleti-Kárpátokba, ott szilárd védelmi vonalat hoznak létre, és megakadályozzák a Vörös Hadsereg betörését az ország területére, vagy legalábbis feltartóztatják addig, amíg az angolszász csapatok el nem érik Magyarországot balkáni partraszállásuk után.

1 Ekkor már évek óta javában folyt a védelem kiépítése a Kárpátokban. Az 1940-ben Csapon felállított Erődítési Parancsnokság alakulatai a völgyek lezárására fokozatosan három védelmi vonalat alakítottak ki. Egy-egy völgyzár 10-20 kis betonerődből álló rendszert alkotott, amely előtt harckocsiakadályok, aknamezők, drótakadályok húzódtak. Az erődök 1-2 nehézfegyvert: géppuskát, páncéltörő ágyút rejtettek a kezelőkkel együtt. Az összeköttetést földalatti telefonkábelek és rádió biztosította. Egy völgyzár megszálló ereje egy, állandóan hadilétszámon tartott erődszázad volt, 2-300 főnyi létszámmal. Ez a rendszer korántsem alkotott összefüggő védelmi vonalat, az egyes támpontok között az ellenséges gyalogság könnyen átszivárgott; legfeljebb a harckocsik és gyorsan mozgó alakulatok ellen jelentett védelmet, s a támadás lassításával lehetőséget teremtett a saját erő tervszerű bevetésére, átcsoportosítására

2 A legkülső vonal a Hunyadi-állás volt a Kárpátok túloldalán, a hegyek előterében a Zabie - Mikuliczyn - Zielona - Turka vonalon. Mögötte, az ezeréves határon húzódott a Szent László-állás: a Hoverla - Tatár-hágó - Toronyai-hágó Vereckei-hágó - Uzsoki-szoros vonalában. A védelmi rendszer fő erősségét a Kőrösmező - Királymező - Ökörmező - Volóc - Fenyvesvölgy terepszakaszon kijelölt Árpád-vonal képezte, amely a lehetőségekhez képest a legjobban ki volt építve, de amely mögött már a magyar Alföld terült el, tehát az Árpád-vonal áttörése után az ellenséges csapatok szabadon törhettek előre az ország szíve felé.

3 A keleti arcvonal helyzetének állandó rosszabbodása arra indította a magyar kormányzatot, hogy 1943. december végén a német főhadiszállásra küldje a