Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

század első felében Brusztur környékére, de ezek olyan kevesen voltak, hogy teljesen asszimilálódtak. A következő telepítés e vidékre Mária Terézia idején történt a következő feltételrendszer alapján. "Az erdőmunkálatok rendszere megköveteli, hogy minden körzetben működjön egy erdészmester és 6 segédmester, akik szakszerűen értenek az erdőtermeléshez, a faszállításhoz, építészethez. A munkálatokba pedig vonjanak be más alárendelteket is." Az erdészmesterek és a segédmesterek számára kertes, udvaros lakóházat építettek, 2-3 háziállatuk számára legelőt biztosítottak. A lakóház nem volt eladható, de fíágon öröklődhetett.

45 Ezen feltételek alapján Felső-Ausztria két tiroli járásában 220 nőtlen, áttelepülni szándékozót fogadtak fel erdőmunkásnak. Voltak köztük favágók, fafeldolgozók, drótkötélszerelők, faúsztatók. Minden áttelepülő személy 1 000 gulden évi fizetést kapott, valamint ígéretet arra, hogy halála esetén özvegye és négy gyermeke állami nyugdíjra lesz jogosult.

46 A telepítéssel kapcsolatos határozat kimondta, hogy a munkásokat kisebb csoportokban telepítik le a Taracköz (Tereszva) és a Tisza felső folyása mentén. Első csoportjuk 1775. november elején jutott el Máramarosba, onnan pedig Orosz Mokra (Russzka Mokra) mellé. Itt felépítették lakóházaikat még a tél beköszönte előtt, és telepüket Német Mokrának nevezték el. Az új faluban 1778-ban már 40 lakóház állt, 10 pedig épülőfélben volt.

47 A bevándorlók második csoportja Dombó (Dubove) ukrán faluban telepedett le, és a helyi fémfeldolgozóban kapott munkát.

48 így újabb német sziget alakult ki a Kárpátalján. A következő években újabb német falu alakult a Mokrán (Mokrjanka) és a Brusztó patak (Bruturenka) völgyében: Királymező (Königfeld), a mai UsztyCsorna. 1815-ben itt 20 új lakóház épült fel. A falu az erdőgazdaság központja lett. 1826-ban már lakosságának száma elérte Német-Mokráét. Az áttelepült német favágók és erdőmunkások által lakott helyek jöttek létre a Felső-Tisza mentén is. 1814-re már Kőrösmezőn (Jaszinya), Iványin (Ivanovce, Usztye Rika) is német telepesek szigetecskéi alakultak ki. Rövid idő alatt jelentős jövedelemre tehettek szert azok a német telepesek, akik Bruszturból érkeztek, ugyanis egyre nagyobb erdő került kivágásra, ül. a Felső-ausztriai favágók a Mokrán (Mokrjanka), Brusztón (Bruturenka) és a Taracközön (Tereszva) felépítették az első drótkötélvontatókat és gátakat, amelyek biztosították egész éven át a faúsztatást és sószállítást Kárpátaljára, Erdélybe és Magyarországra. A német telepesektől a helyi ukrán lakosság is megtanulta az erdőgazdálkodás fortélyait. 1810-1820-ban telepedtek le erdőgazdasággal foglalkozó német családok Rahón, 1880-ban Orosz Mokrán (Russzka Mokra).

49 AXVIII. század végén és a XIX. század elején létrejött kárpátaljai német be-