Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Merényi-Metzger Gábor: A vitézvári báró Simonyi család története

A házasságkötés után az újdonsült pár Debrecenbe, az óbester ezredének akkori állomáshelyére költözött. A kálvinista Rómában való tartózkodás azonban nem tartott sokáig. 1823 szeptemberében ugyanis a felsőbb katonai vezetés a Hessen-Homburg huszárezredet a galíciai Tarnopolba (jelenleg az ukrajnai Tyernopol) vezényeltette át. Az ezred — természetesen parancsnokával együtt — október 6-án indult el az új állomáshelyre, ahová november elején érkeztek meg.'

07 Még mielőtt azonban az óbester és felesége Galíciába indult volna, kiderült, hogy az asszony gyermeket vár. Ezt az eseményt gróf Széchenyi István is megörökítette naplójában. 1823. szeptember 14-én ugyanis feljegyezte, hogy Simonyi báró nagyon boldog, mivel felesége már három hónapos terhes.'

08 A vitézvári báró Simonyi család elsőszülött gyermeke már a galíciai Tarnopolban született meg 1824. április 13-án. Ezzel a dátummal eddig csupán egyetlen irodalmi feldolgozásban találkozhattunk.

109 A többi publikáció mindöszsze annyit közöl, hogy báró Simonyi Lajos Tarnopolban, az 1824. évben látta meg a napvilágot. A bécsi Kriegsarchivban azonban sikerült megtalálnom a cs. kir. 4. huszárezred egyházi anyakönyvét, amelyben Simonyi óbester első gyermekének a születése, illetve keresztelése is bejegyzésre került. A német nyelvű dokumentum szerint "Joseph Báron Simonyi von Vitezvar" és "Therese Lainer von Negelsfiirst" fia a Tarnopolban, 1824. április 13-án született "Ludwig Adam August" (Lajos Ádám Ágost) két napos korában, április 15-én részesült keresztség szentségében. A keresztelés szertartását Anton Zsull ezredkáplán végezte.

110 (Az újszülött három keresztneve közül az utolsót minden valószínűség szerint az anyai nagyapjától örökölte.) Az 1824. év azonban nem csak örömöt, hanem bánatot is hozott az óbester életében. Ebben az évben kezdődött el ugyanis az az ellene indított vizsgálat, amely később — egy "pokoljárásnak" is beillő eljárási folyamat után — az aradi várbörtönben fejeződött be. Simonyi ezen utolsó éveinek, rejtélyes bukásának, majd halálának körülményeit sokáig homály fedte. A bécsi Kriegsarchivban található iratokból azonban a hadtörténettudomány egyértelműen tisztázta, hogy miért is került bíróság elé, majd börtönbe a hős óbester. Annak az eldöntése, hogy a vádak elég megalapozottak voltak-e és, hogy az ítélet mennyire volt igazságos, nem ennek a tanulmánynak a feladata. Itt csupán azt említem meg, hogy az 1824. november 12-én, a budai cs. és kir. haditörvényszék még csupán alaki- és anyagi jogi szabálytalanságok miatt idézte maga elé báró Simonyi Józsefet. A következő évben, 1825-ben azonban már konkrét eljárást indítottak ellene.

111 Az ezt követő évek során pedig egyre több vádpont merült fel az eddig feddhetetlennek tartott katonatiszt ellen. A bonyolult és hosszú jogi procedúra az 1831. március 26-án, Bécsben kelt ítélettel fejeződött be. Ebben báró Simonyi József ezredesről meg-