Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Merényi-Metzger Gábor: A vitézvári báró Simonyi család története

mondja el, hogy "...Úgy nem különben, hogy én alább írt is azon nevet viseltem, egész 1806-dik (?) esztendeig amidőn báróságra menvén, iránta a Diplomámat, a tekintetes nemes varmegyének produkálván, archívumban bevenni meg is kértem, amely időben a Simon nevemhez yi hozzá tévén, azóta magamat Simonyinak irom... ",

77 Arra a kérdésre, hogy pontosan mikor lett a Simonból Simonyi, nem tudjuk a pontos választ. Mint fent említettük, ő maga az 1806-os dátumot állítja. Ezt megerősíteni látszik az az adat, amely szerint a bárói diploma magyar fordítása 1807-ben került a megyei levéltár birtokába.

78 De akkor hogyan szerepelhet már az eredeti, az 1804-es oklevélen a Simonyi név? Véleményem szerint tehát a névváltoztatásra az 1804. évben került sor. Ekkor lett a magyar kisnemesből osztrák főnemes, akinek egyszerű magyar nevét is "nemesíteni", vagy másképpen mondva, "y-osítani" kellett. Másodszor mint érdekességet kell megemlítenem, hogy a diplomában szereplő "vitézvári" előnév nem helynevet jelölt — mint az általában szokásban volt —, hanem a báróságot szerző személy vitézségére, katonai hősiségére utalt. Vitézvár helység egyébként Magyarországon soha nem létezett. Miután Simonyi József 1804-ben osztrák báróságot kapott, annak érvényét Magyarországra is ki akarata terjesztetni, azaz a magyar bárói címet is szerette volna elnyerni. Ennek érdekében Simonyi — aki ekkor már kapitányi rangban szolgált a 6. huszárezredben — egy folyamodványt juttatott el az uralkodóhoz, melyben megkérvényezte a magyar bárói rangot. 1808. június 18-án erre a felségfolyamodványra rá is vezették az adományozás tényét,

79 de Simonyi ekkor mégsem lett magyar báró, oklevelét — nem tudni mi okból — nem állították ki. 1814. szeptember 1-én Simonyi József ezredes — ekkor már 4. számú Hessen-Hornburg huszárezred parancsnoka — egy újabb felségfolyamodványt nyújtott be I. Ferenchez. Ebben hivatkozott az 1808-ban 6172. szám alatt kelt legfelsőbb elhatározásra, amely neki a magyar bárói diploma kiadatását rendelte el.

80 1815. február 3-án végre megszületett a végső döntés, és ezen a napon Bécsben kiállították a magyar bárói oklevelet, mely adományozás tényét az ún. Királyi Könyvekbe is bevezették.

81 A magyar bárói diploma eredeti, latin nyelvű példánya — hasonlóan az 1804-es osztrákéhoz — Szabolcs vármegye egykori levéltárába került, melynek jogutódja a mai napig is őrzi a dokumentumot.

82 A családi levéltárban csupán a már említett, 1814-es felségfolyamodvány — rávezetve az 1815. február 3-án kelt rendelkezéssel — és a Nagykálióban 1815. augusztus 1-én tartott megyegyűlés jegyzőkönyvének idevonatkozó két pontja található meg. Ez utóbbi feljegyzés a következőképpen szól: "36. pont.: M. Kir. Helytartótanács ez év Szt. Iván hava 13. napján 16594. sz. alatt tudatta, hogy Simonyi József ezredes magyar báróságot kapott. 37. pont: A királyi diploma a levelestárba betétetett. "

83