Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

azaz kb. 1350 fő talált új hazára Kárpátalján. A német bevándorlók az uradalomhoz tartozó falvak lakosságának így közel 10 %-át alkották. Míg Schönborn Frigyes Károly idejében a bevándorlók többsége Frankföldről származott, a XVIII. század második felében az újonnan érkezők az osztrák birodalom más vidékeiről jöttek Kárpátaljára. Letelepedési helyeik Munkács és Beregszász mellett a Munkácshoz 10-12 km-es körzetben fekvő, elnéptelenedett falvak voltak.

25 1730-1774. között Munkácson 64, Beregszászban 71, Újfaluban 28, Bartházán 28, Kucsaván 15, Lalovon 10, Várkulcsán (Kljucsárki) 2, Kenderesen 2, Kustánfalván (Kustanovicja) 2 család telepedett le.

26 A német telepesek lakhelyei fokozatosan alakultak ki Munkács környékén, illetve azokon a keleti részeken, ahol 1703-1711 között elnéptelenedtek a falvak. A Schönbornok tudatosan és következetesen telepítették be a németeket, így népesedett be 1730-ban németekkel Kerepec. Ezután a falu a nevét is FelsőSchönbornra változtatta. Újfalu (Nove Szelő), miután németek által lett lakottá, az Alsó-Schönborn nevet kapta. Felső-Kerepectől délre Nyírhalom (Berezinka) falu is 1732-ben lett németekkel újratelepítve. Palánka pedig olyan német katonák állandó lakhelyévé vált, akik már 1703-171 l-ben megszállták Munkács várát, és ezt követően itt telepedtek le. 1750-ben németekkel gyarapodott Pósaháza lakossága is. A betelepedés után a helység nevét is németesítették. 1763-64-ben új német falu jött létre: Bartháza. 1758-ban szintén németek telepedtek be Kucsava hegyi faluba, 1771-ben Lalovba, amelyet Mendendorfnak neveztek el.

27 A német bevándorlás nem szűnt meg Schönborn Jenő Ervin halála után sem, mivel a német telepesek jól érezték magukat új lakóhelyükön. Leveleikben, amelyeket az óhazába küldtek, arra bátorították szeretteiket, rokonaikat, ismerőseiket, hogy kövessék példájukat. Ezek a levélmeghívások kedvező fogadtatásra találtak, mint azt az alábbi adatok bizonyítják: 1804 januárjában 7 család (45 fő) Heiselbach (Hessen-Darsmadt) faluból jelentkezett kivándorlásra. Kérelmüket azzal indokolták, hogy a munkácsi uradalomban élnek rokonaik és falubelieik, akik jól érzik ott magukat, helyzetük is jobb, mint az óhazában élőké.

28 1741-ben pedig 5 család kérte a munkácsi uradalomba való kitelepüléshez az engedélyt azzal az indokkal, hogy a négy évvel korábban áttelepült rokonaik és hozzátartozóik "nemcsak mindent megkaptak, ami a megélhetéshez szükséges, hanem életük célja is beteljesedett". Folytatódott a kézművesek bevándorlása is. 1807-ben Schönborn német és cseh bányászokat hívott Zipssből és Fridrichdorfból. Hasonló meghívás alapján jöttek szudéta-német favágók 1827-ben Dorndorfba. Német iparosok vándoroltak be más vidékekről is, így pl. Galíciából. Hatásuk mindenütt észlelhetővé vált. Már 1746-ban Munkácson a kézművesek száma a betelepülés következtében annyira megnőtt, hogy amikor Schönborn Jenő Ervin úgy döntött, hogy felújítja