Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Néző István: A Felsőszabolcs című lap története 1920–1938.

1926-ban hasonló megfogalmazást találhatunk mint a kezdetkor: "Érdekkörünkbe kívánjuk hozni az egész környező terület gazdasági és szellemi érdekeltségét, visszhangja akarunk lenni az egész Felső Szabolcsnak s az azt környező területen lakó, kultúrára, nemzeti lelkes ébrentartásra vágyó lelkeknek A lelkészi, tanítói és jegyzői gárda szerető szócsöve akarunk lenni, s e hármas kulturbástyával együtt indítani meg a harcot a magasabb szellemi felkészültség, az öntudatos nemzeti nevelés felé. A gazdaközönség és iparosság érdekköre szorosan simul munkatervünkhöz. "

69 A kezdeti célok elérését ez esetben már a konkrét feladatok, és a feladatok végrehajtásáért felelős személyek megnevezése követi /tanító, pap, jegyző + újságíró/. A kultúrfölény elérése lehet majdnem gyógyír a trianoni-sokkra, ez lehet a közvetett eszköz a revízió végrehajtására. A nemzet előtt álló megoldandó problémák mellett azonban a lapnak a mindennapok ügyes-bajos dolgaival is foglalkoznia kellett, sőt ezek jelentették igazán a létjogosultságát, ez tette társadalomformáló erővé. No, ez utóbbit azonban a szokásos keretek között kell elképzelnünk, csak azon belül lehetett tágítani a lehetőségeket. Nézzünk meg egy erre utaló példát: "A mi célunk is az, hogy a köz érdekében dogozzunk. Támogatjuk a helyi hatóságokat akkor, amidőn a község érdekében cselekszik, de felhívjuk figyelmét is a mulasztások, hiányok pótlására és megszüntetésére. ...Ne felejtsük el, hogy a sajtó fáklya, amely világít, ... de ez a fáklya nem csak világítani, égetni is tud, s minthogy az ilyen eszményi fáklyával ejtett seb nem a testet, hanem a lelket éri, így az sokkal fájdalmasabb is. "

70 Ez az idézet bizonyítja, hogy a sajtó tulajdonosa, szerkesztője, a cikk írója nagyobb jelentőséget tulajdonít a helyi lapnak, mint amilyet az a valóságban betölthet. A kulcsszó: eszményi fáklya. A lap küzdhet eszményekért, de az eszmény soha el nem érhető. Ez az idea ad azonban erőt, kitartást ez az álomkép-kergetés adja meg az írás örömét, ez ad kárpótlást is azért, hogy a valóság nem idomul a gondolatainkhoz. A helyi hírlap publicistái sein tehetnek mást, mint amit tesznek: írnak, gondolkodnak. Semmi kétség aziránt, hogy a legjobb szándék vezérli tollúkat. Akkor azonban, amikor rendszeres anyagi támogatást kap a lap az önkormányzattól, elképzelhető e alapjában más álláspont, mint a hivatalé? Nem kell feltétlenül ez az antagonizmus, de van-e rá lehetősége egy vidéki lapnak? Arra, hogy az újság hatott a döntéshozókra van bizonyítékunk. A képviselőtestület ülésén elhangzott, hogy a lap egyik vezércikke: "...a község közigazgatási állapotát a múlt és jelen viszonyokkal összehasonlítva olyan színben tünteti fel, mint ha azok a hatóságok és hivatalok, melyek elintézési ügykörükbe ezek tartoznak... a köz érdekeit teljesen figyelmen kívül hagynák. "

71 A főszolgabíró elrendelte a vázolt állapot kivizsgálását, a képviselőtestület az újság kifogásainak felét jogosnak találta. A közvetlen bizonyíték mellett azonban nem kétséges, hogy a lap valóban befolyást gyakorolt az olvasókra, a hatást azonban ma lehetetlen kimutatni, igazolni. De nem is kell!