Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Néző István: A Felsőszabolcs című lap története 1920–1938.

mentette a kisvárdai gettóból. Ő 1948. július 11-én hagyta maga mögött a földi létet.so Alap anyagi alapjai A hírlap kezdetben heti két alkalommal jelent meg. Csütörtökön 4, vasárnap 2 oldal terjedelemben. Fontosabb események, nagyobb ünnepek azonban a terjedelem növekedését tették alkalomadtán szükségessé. Az éwégi számok is megnövekedett oldalszámot mondhattak magukénak, 6-8 oldal kellett a sok hír, s a nemkevésbé jelentős reklám közléséhez. A lap tulajdonosa hol magánszemély, hol testület volt. Az újság külső képe is jelzi, hogy mikor történt változás, de ettől függetlenül is cserélődött a lap fejléce. Kérdés, hogy mennyire volt a Felsőszabolcs nyereséges, avagy veszteséget termelt-e? Ha biztos anyagi hasznot hozott volna, akkor aligha adnak túl rajta oly sokszor a tulajdonosai. Ha állandó veszteséget produkál, akkor miért akadt mindig új vevő? Az tény, hogy 18 éven át megjelent. Ebből arra lehet következtetni, hogy valamilyen szerény nyereséget elkönyvelhettek a mindenkori gazdák, ez a haszon nem a lap eladásából származhatott, sokkal inkább a reklámokból. Ez a modern sajtó anyagi alapja. Feltűnő azonban, hogy a hírlap akkor került "nyugalmi helyzetbe", amikor egy tőkeerős személy állt mögé. Ez volt Diner István bankigazgató, földbirtokos. Feltételezhető, hogy akár anyagi áldozatok árán is fenntartotta a Felsőszabolcsot, ezt az áldozatot azonban aligha kellett meghoznia. Az újság eltartotta magát. A körülmények is kedveztek a lapnak, hiszen működése alatt vetélytársa a környéken nem volt Az 1934-44 között megjelent "Felsőszabolcsi Gazda " havonta kétszer jelentkezett, kizárólag gazdasági jellegű információkat, a gazdálkodás elméleti és gyakorlati oldalát egyaránt érintő kérdéseket vizsgált, így szaklapnak tekinthetjük. Nem volt tehát az üzletre veszélyes. A Felsőszabolcs tejresztéséről és árusításáról meglehetősen sajátos álláspontot olvashatunk az újság első számában: "Mivel az utcai elárusítás a közönséget felesleges és bosszantó kiadásokba sodorná, hisz aprópénz hiánya miatt 1 K. 50 f helyett legtöbbnyire 2 K-t fizetne, kérjük tehát, e kellemetlenséget elkerülendő, hogy ne az utcán vásárolja lapunkat, hanem rendeljék meg s mi a postai szállítás pontos és megbízható útján fogjuk kézbesíteni.^ Nem nehéz belátni, hogy ezen nyilatkozat közzétételében nem a vásárlók pénzének védelme vezette a szerkesztőt, sokkal inkább az, hogy ne aprópénzként csordogáljon a bevétel, hanem előfizetési díjak gyanánt egy "nagyobb" összegben. Ez némi anyagi biztonságot adott volna a lapnak, s ez közvetett módon az olvasót is érinthette, hiszen így nagyobb esély volt az újság életbenmaradására. Hozzátesszük, hogy az utcai terjesztés díja, költsége, valamint a postai terjesztés díja között is lehetett némi különbség, az utóbbi javára. Lényeg az, hogy az újságírói megnyilvánulás meglehetősen gyermeteg módon palástolta el a valóságos indokokat.