Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Néző István: A Felsőszabolcs című lap története 1920–1938.

Néző István A FELSŐSZABOLCS CÍMŰ LAP TÖRTÉNETE (1920-1938) Kisvárda a két világháború között A kortárs így vallott lakóhelyéről: "A mai Kisvárda tipikus jelenség. Azon várospótló községek egyike, amelyek nevükben ugyan még községek, de a környék tényleges szükségletének megfelelően már régen túlnőttek a községi kereteken. Ipari, kereskedelmi és kulturális intézményei már városiasak és társadalmának egész élete is városi. "

l Vizsgáljuk meg, hogy mennyiben igazak ezek a kijelentések, a tények mennyire tükrözik az átmenetiséget! Azt mondhatjuk, hogy teljesen. Az időszakban nőtt a mezőgazdasági népesség száma és aránya, az emelkedés a földreform során beköltözőiteknek köszönhető. Ez nem a városias fejlődést szolgálta. A birtokszerkezetet az apróbirtokok nagy száma: 1 kat. h. alatt 1554 db, összterületük 491 kat. h., 1-5 kat. h. között 581 db, összterületük 1266 kat. h.

2 jellemzi. A néhány /7-10/ közötti középbirtokos kezében párszáz holdas területek koncentrálódtak. Az iparosok részaránya a vizsgált három évtizedben nagyjából változatlan, mintegy 30 %-át adják a foglalkozási struktúrának. 1930-ban 635 ipari vállalkozásból 367 egyedül dolgozott, 1-2 segéddel 196 iparos.

3 A két legnagyobb üzem a szeszfinomító /33 személy/ és a cipészüzem /28 dolgozó/. Kisvárdán vasöntöde és gépgyár, gőzmalom, jéggyár, áramellátó telep és még sok más üzem is működött, ennek ellenére az ipar kisipari szinten maradt. A kereskedelem és hitelélet fejlődése viszont egyértelműen a városiasodás felé mutat. Már 1929-ben 7 pénzintézet szolgálta a település és a környék gazdasági életét.

4 Különleges helyzetben volt a közlekedésből élők csoportja. Számuk nőtt, arányuk viszont csökkent. Ennek oka, hogy a trianoni döntések értelmében elvesztek azok a területek, amelyekkel korábban Kisvárdának közvetlen üzleti kapcsolatai voltak, másrészt Nyíregyháza dinamikus fejlődése negatívan hatott a kisvárdai központi szerepkörre. A polgárosodó társadalom képét idézi a közszolgálati és a szabadfoglalkozású egyének arányának növekedése, kulturális téren pedig még egyértelműbb a tendencia. Az 1911-ben létrehozott gimnázium 1921-ben költözött be az új, monumentális épületbe, noha csak 1929-ben készült el az a maga teljességében. Az 1918-ban letelepült Szent Orsolya-rend korszakunkban elemi iskolát, polgári le-