Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

M. Oberländer Erzsébet: Három nyíregyházi polgármester. Adalékok a nyíregyházi Bencs család egyik ágának történetéhez

/ / / Közismert Bencs szerepe az u. n. Kossuth-alapítvány létrehozásában. A március 15-i emlékező vacsorán 1889-ben vetette fel, hogy mintegy 1000 forintos alapítványt kellene összegyűjteni Kossuth emlékének ébrentartására, tiszteletére, s ennek évi kamatait az evang. főgimnázium végzős osztályába járó, a történelmi tanulmányokban legjártasabb diáknak kellene kiadni. A következő évben már a tervezett összeg kétharmada összegyűlt, meg is írták a levelet az előkészítők, élükön Bencs Lászlóval, a türini remetének: adna engedélyt nevének ilyetén felhasználására. A válasz kedvező, s attól kezdve - lényegében a mostani időkig minden március 15-én jelentős jutalmat ad az 1921 óta már Kossuth nevét viselő gimnázium, a történelmi témájú Kossuth-pályázat diáknyertesének. Milotay István visszaemlékezik diákkorára, amikor a polgármester Bencs, "aki sudár termetével, szép fehér bajuszával ma is előttem áll, ahogy az iskolai ünnepségeken kiosztja a jutalmakat". /M. levele = Nyíregyházi Öregdiákok Emlékkönyve, Nyh. 1936: 125./ Maga az alapítvány eredeti összege az inflációk során elértéktelenedett, de a város, az iskola vezetősége mindig megtalálta az alkalmat, hogy kellő pénzjutalomban részesítse a Kossuth emlékére minden évben kiírt történelmi pályázat győztesét. /Galambos Sándor: A Kossuth emlékalapítvány SzSzB Szemle 1994: 3.422-430./ Bencs hivatali eljárásaival kapcsolatban két anekdota iktatható ide. 1894ben nyílt meg a város színházépülete. Magánrészvénytársaság építtette, de a város ötven darab részvény vásárlásával támogatta az ügyet. A megnyitást követő napon bepezsgőzött huszárönkéntesek rátörtek az egyik színésznő lakására: mindenképpen be akartak menni hozzá. A város rendfenntartó járőre szerette volna őket megfékezni, a vezető városi tanácsnok távozásra szólította fel a duhajokat, de azok maradtak, sőt durva sértésekkel válaszoltak, míg el nem vonultak. Másnap Bencs levelet írt Lenk ezredesnek: nemcsak botrányt okoztak, nemcsak sértegették a város hivatalosan fellépő tisztviselőjét, hanem a huszár tisztjelöltek még párbajra is kihívták a járőrparancsnok tanácsnokot. A két okos vezető hivatása magaslatán állt: a laktanyaparancsnok elküldte segédtisztjét /aki az a báró Buttler Sándor, aki a két világháború között a megyei cserkészek vezetője lett/: ő hivatalosan kért elnézést az éjjeli hangoskodó Oehm hadnagy sértő kijelentéseiért. S mivel a hadnagy becsületszavát adta, hogy azon túl, hogy "coki, rendőrtisztviselő", semmi más sértőt nem mondott, ezt bánja, - az affért le is zárták /Szabolcs-Szatmári-Szemle, 1981: 3. sz./ - Nem sokkal később, a Lenkét felváltó Fontaine ezredes rideg hangú kifogásoló levelet írt: sértőnek tartotta, hogy a polgármester ebzárlatot rendelt el, és követelte, hogy ilyen esetekben őt külön értesítse a polgármester az intézkedés kiadása előtt. Bencs részletes válaszban kifejtette, hogy a városi rendőrkapitány -az országos törvények szerint- helyesen járt el. Továbbá visszautasította az ezredparancsnok követelő /a német szövegben "erfordert'7 kifejezését, hiszen arra neki semmi jogosítványa az ügy kapcsán nincs és nem is lehet. /V. B. IV. 1895/470/. .