Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gaál Ibolya: Hadigondozási ellátás Szabolcs és Ung valamint Szatmár-Bereg vármegyékben, 1914–1950

lehetett, mert a lakosság anyagi ereje a mindenféle célra történő gyűjtés következ­tében kimerült. Szükséges volt tehát, hogy a törvényhatóság biztosítson egy állandó na­gyobb összeget. Ezért a törvényhatóság 1921 május 10-én tartott rendes tavaszi közgyűlésén elhatározta, /5829/1921. K.sz./ hogy a népiroda részére kisebb segé­lyek nyújtása céljaira 1921-től kezdődőleg 1 %-os pótadót állapít meg. Az így be­folyt összeget "Szabolcs vármegye Hadirokkant, Hadiözvegy és Hadiárva Alap"­ként kezelte, melyből a szükséges összegeket a vármegye alispánja utalványozta a Hadigondozó Népiroda igazgatója kezeihez. Az igazgató a segélyeket a népjó­léti és munkaügyi miniszter utasításainak megfelelően az alispán felügyelete mel­lett osztotta ki. Az 1 %-os pótadó az 1916. évi XXXIX. tc. alapján került kivezetésre, me­lyet a belügyminiszter 1921. november 12-én kelt 91721/1921. III. I. sz. alatt jó­váhagyott. Ekkor Szabolcs vármegyében több mint 5000 hadisegélyben részesülő ha­digondozott /hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva, stb/ volt, hisz csak kevéssel ez­előtt fejeződött be az első világháború, melynek következtében jött létre e réteg. Az összes hadigondozottak száma - a hadisegélyben nem részesülőkkel együtt ­meghaladta a 16000-t.s Az I. világháború befejezése után, csak 1919 végén került a hadigondozás az akkori Népegészségügyi, később pedig a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztéri­um feladatkörébe. Ezzel átvette az összes, nem hivatásos állományból származó rokkantak katonai nyugellátási és a vele kapcsolatos ügyek intézését. A Népjóléti Minisztérium később megszüntette a katonai nyugellátást, és helyette a 2700/1922. M.E. sz., az első intézményes kormányrendelettel járadék­ellátást vezetett be. 6 Annak a hadigondozottnak, akinek hadieredetű fogyatkozása indokolta testrészpótlóval vagy gyógyászati segédeszközzel való ellátását, arról is a Hadi­gondozó Népiroda gondoskodott /természetesen ezek javításáról is/. A népirodák a szükséges javításokat a székhelyükön lakó orvosi műszerészekkel, illetve ilye­nek hiányában ügyesebb lakatosok vagy cipészek által végeztették. Ezekkel az iparosokkal egy évre szóló szerződést kötöttek, melyet jóváhagyás végett az Ál­lami Művégtaggyár miniszteri biztosához kellett felterjeszteni. Amennyiben a helybeli iparos a javítandó gyógyászati segédeszközt anyaghiány vagy megfelelő felszerelés hiánya miatt nem tudta megjavítani, vagy a protézis megjavítása na­gyobb szakértelmet követelt, a Hadigondozó népiroda hozzájárulhatott, hogy a rokkant protézisét az állami Művégtaggyárban javíttassa meg. Ilyenkor a Buda­pestre történő ingyenes utazás céljából "Utazási igazolvány"-nyal látta el a hadi­rokkantat.

Next

/
Thumbnails
Contents