Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

tóságát megtartsa" - írta Beöthyről a helyi lap: Bereg vármegye hivatalos lapja, 1905. dec. 7. (54. sz.) 442. p. 31. Beöthy Lászlóról: SOMOGYI, 50-52. p.; T. BOROS, 43. p. 32. "Tetterős és erélyes közigazgatási tisztviselő volt a velünk szomszédos vármegyében...", "...életének legnagyobb részét vidéken töltötte, még a tanulmányait is vidéken végezte, mint főszolgabíró is a vidéki élet tényezője volt.... " = Bereg, 1917. júl. 17., szept. 9. 33. Mezőssy Béláról: T. BOROS, 286-287. p. Mezőssy Béla és László összefonódó karrierjéről: "Ennek a kormánynak tagja az a Mezőssy Béla, akinek neve, puszta neve hozott létre mindent, amiből felépült Mezőssy László főispánsága." Bereg, 1917. dec. 16. (50. sz.) 34. KOZMA, 1938. 101-102. p. 35. A15 pontból álló vád és annak cáfolata: KOZMA, 1938. 94-101. p. 36. A kormány lépéseiről pl.: Bereg, 1918. márc. 11.; KOZMA, 1938. 102. p. 37. Hagara Viktor főispáni jelentése Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek, 1903. június 30. MOL. K-26. 1903-1679. csomó (Bereg Vármegye Közigazgatási Bizottságának jelentései 1901-1908). 38. Beiktatásakor a helyi lap ezt írta róla: [a kormány] "...Bereg vármegye élére oly férfiút állított, ki az itteni viszonyok, emberek és társadalmi tényezőkkel szemben egy előkelő idegen... " - Bereg, 1904. jan. 31. (5. sz.) 39. Beöthy Pál főispáni jelentése Tisza István miniszterelnöknek, 1904. június 15. MOL. K-26. 1904-1079. csomó. 40. Bereg, 1889. máj. 19. (20. sz.) 41. "Patay András azon bukott el, - legalább is ez volt a köztudat - hogy egy meggondolatlan szóval magára vonta Lónyay Sándor volt beregi főispán neheztelését, aki Tisza István baráti környezetéhez tartozott, ő informálta a miniszterelnököt...Emellett szól az a tény is, hogy Patay utódja, Buttykay Ferenc mezőkaszonyi földbirtokos Lónyay Sándorék baráti köréhez tartozott. " KOZMA, 1938. 23. p. Természetesen ez a feltételezés csak közvetetten lehet igaz (inkább csak a helyi erőviszonyokat és kapcsolatokat jelzi), de ebben a formában semmiképp, hisz Lónyay Sándor Patay leváltásakor már két éve halott. 42. KOZMA, 1941. 108. p. A Lónyay-család történetéről: Doby Antal, A Lónyay-család. Bp., 1895. {Lónyay Jánosról és Sándorról: 88-91. p.). Itt kell még megemlítenünk Lónyay János édesanyjának visszaemlékezéseit, mely leginkább a család és a megye 1850-60-as években tanúsított magatartását mutatja be: Lónyay Florentina, Töredékek. 1. köt. Visszaemlékezések. Bp., 1891. (unokájáról, Sándorról: 110. p.). 43. A Pallas Nagy Lexikona, 14. köt. Bp., 1897. 975. p. 44. Bereg vármegye, 1903. jan. 25. (4. sz.); szintén erről ír: BARTHA, 44. p. 45. Érdekes megfigyelni, hogy az ellenállási mozgalmakban meghatározó szerepet játszó Patay András későbbi főispán és Gulácsy István alispán egyaránt (korábban vagy jelenleg is) a szabadelvű párt híve volt. Erre szolgál magyarázattal Kozma egy megjegyzése: "A nemzeti ellenállásban nemcsak a Koalíció pártjai vettek részt, hanem a szabadelvű párt is, de természetes, hogy a győztes többségi pártok vitték abban a vezető szerepet s nem viseltettek túlságos bizalommal Tisza István híveivel szemben. ", KOZMA, 1941. 120. p. Tisza Istvánnak és híveinek az ellenállási mozgalomban való magatartásáról beszámol: Kristóffy József: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja 1890-1926. Bp., 1927. 132-133., 136-139., 262-271. p. 46. Az ifj. Andrássy Gyula által alapított és ekkor újjászerveződő Alkotmánypártról van szó (1913. szept. - 1918. nov.). Elképzelhető az is, még ha a fenti hír nem is bizonyítható, hogy Patay András már 1905-1906-ban is az Andrássy-féle politikával szimpatizált (sajnos pontosan nem sikerült kideríteni, hogy meddig volt a helyi szabadelvű párt alelnöke).