Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

A gazdasági pozíciók halmozásában azonban br. Madarassy-Beck Gyula áll az első helyen. Az életrajzgyűjtemények egy tucat helyi és országos pénzintézet és kereskedelmi cég, szervezet nevét sorolják fel vele kapcsolatban (Magyar Jelzálog Hitelbank vezérigazgató helyettese, Magyar-Olasz Bank alelnöke, Adria Tengerhajózási Rt. igazgatóságának tagja, Magyar Kereskedelmi Csarnok elnöke stb.). A beregi közigazgatás vezetői közül pedig Beöthy Pál főispán tartozik ebbe a csoportba. Beöthy számos vasúttársaság igazgatóságában foglalt helyet, valamint igazgatósági tagja volt a Magyar Élelmiszerszállító Rt-nek és felügyelő-bizottsági tagja az igen nagy hasznot termelő Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nek ÍS.'67 A különböző vasúttársaságoknál, pénzintézeteknél, iparvállalatoknál és vízszabályozó társulatoknál elvállalt vezető vagy felügyelő-bizottsági szerep tehát jelentős bevételi forrásul szolgálhatott (még helyi szinten is), bár tudunk olyan esetről is, amikor az adott személynek nem különösebben vált hasznára egy ilyen pozíció. A Budapesten működő Magyar Olajipari Rt. például szinte 190 l-es megalakulásától kezdve veszteséget termelt (1907-ben fel is számolták), így Hagara Viktornak a felügyelő-bizottság tagjának, majd elnökének nem sok öröme telhetett tisztségében.

168 A gazdaság és a politika - mint látható volt - már a dualizmus korában is erősen összefonódott. Ezt nem tudta megakadályozni az sem, hogy az országgyűlés két alkalommal is törvényt alkotott a képviselői összeférhetetlenségről (1875: I. te, 1901: XXIV. te). A törvények ugyanis alapvetően a hivatali összeférhetelenségre helyezték a hangsúlyt, a gazdasági összeférhetelenséget szabályozó paragrafusok pedig számos kibúvót engedélyeztek (a törvények betartására, érvényesítésére még így is ritkán került sor).

169 Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az általam vizsgált személyek esetében szoros egybeesés a gazdasági tisztségek megszerzésének időpontja és a fő- és alispáni illetve képviselői pozícióban eltöltött időszak között nem fedezhető fel ( a tisztségeknek kevesebb mint a feléről mondható az el, hogy az adott személy fő - és alispánként vagy képviselőként töltötte be azokat). Szintén a jövedelmi viszonyokra következtethetünk a megyék által évente összeállított, a megye legtöbb egyenes adót fizető lakosainak (a viriliseknok) a nevét és adóját feltüntető listákból is. Természetesen ez a forrástípus is számos problémát rejt magában. Akimutatások elkészítésekor és kinyomtatásakor előforduló kisebb pontatlanságokon kívül a századfordulótól kezdve az adóeltitkolás is egyre gyakoribbá válik (bár ez feltehetően a vizsgált személyek esetében nem jelentkezett). De a legfontosabb nehézség, hogy ezen listák csak az egyén által fizetett állami egyenes adók összegét tüntette fel (így nem tartalmazta a fogyasztási és forgalmi adókat, illetve a részvények után fizetendő adókat), nem foglalta magában továbbá a megye területén kívül lévő ingatlanok, birtokok adóját. Végül