Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

nyosan ellenzéki érzelmű volt (hat kerületéből több alkalommal kizárólag ellenzékiek jutottak be a képviselőházba), Beregben azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Többségében ugyan kormánypárti jelölteket választott meg a megye, de egy - ritkán két - kerületben szinte törvényszerűen ellenzéki győzelem született, ezért nem zárható ki valamiféle hallgatólagos választási megegyezés sem a helyi ellenzék és a kormánypárt között.

87 Mindezek a tények (valamint a számos ellenjelölt személye) tehát a pártok élénkebb politikai küzdelmére vagy legalábbis nagyobb taktikai harcára (és alkudozására) utalnak a - szabolcsiakkal ellentétben - szilárd elvi nézetekkel nem rendelkező beregi választók szavazataiért. III. 3. Egy választás Beregben (1872) A dualizmus kori választások közül az 1872-es mind az ország, mind Bereg megye szempontjából jelentős volt. Az 1872-ben megrendezett képviselőválasztás volt az első, mely már a dualizmus kori választásokra jellemző összes tulajdonsággal rendelkezett. ALónyay Menyhért által vezetett kormány mindent elkövetett a Deák-párt teljes győzelme érdekében. A korabeli források és a visszaemlékezések választási törvénysértésekről, korrupcióról és a kormány közvetlen beavatkozásáról szólnak. Az 1872-es választás eredménye fontos hatást gyakorolt a magyar belpolitikára és a pártviszonyokra is, hangneme pedig sokáig a legdurvábbnak számított: "A választási mozgalom hazánkban rendszerint a fölhevülés és szenvedélyek oly fokozatával járnak, mely egy gyáriparos országban elég volna arra, hogy millió lóerejű gőzgépeket hozzon mozgásba. De oly szenvedélyes, dühös harcát a pártoknak, mint 1872-ben, alig látott az ország sem 1848 előtt, sem azóta."** (Az 1896-os Bánffy-féle választások azonban még ennél is erőszakosabbnak bizonyultak.

89

) De ugyancsak meghatározó volt ez a választás Bereg életében is, hisz a miniszterelnök itt született a megyében és sokáig annak képviselője is volt, a Lónyay-család országos befolyásának a megnövekedése pedig - részben a beregi képviselői helyek segítségével - a megye számára is előnyökkel kecsegtetett. Érdekes lehet ezért jobban megvizsgálni, hogyan zajlottak le ezen hírhedt választások a megyében, hogyan érvényesült a Lónyayak személyi politikája, hogyan működött a család tudatos választási stratégiája. Az 1872-es választások kapcsán leginkább a megválasztott képviselők személyi összetételét illetően érte éles kritika a miniszterelnököt: "A kormányjelöltek nagy része ugyanis Lónyay jelöltjei voltak. Összes családi rokonain kívül csupa creaturái, vagy szegény ifjú urak s mágnáskák, vagy kétes jellemű üzérek s politikai nullitások... "^ vagy máshol: "...ezeken kívül voltakLónyaynak rokonai, régi barátai és meglehetős nagy számmal olyanok, kiknek képviselővé való meg-