Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Major Zoltán László: Néhány vonás a művelődéstörténész Balogh István arcképéhez

c. írását a magyar népismeret, népkutatás egyik legfontosabb dokumentumaként tartják számon. Illyés Gyula és más népi írók parasztságszemlélete mellett szól a korabeli szépirodalom és irodalmi szociográfiák hasonló tematikájú alkotásairól. Bemutatja az iskolai oktatás és műveltségterjesztés rengeteg gátló akadályát. Művében a szabad művelődési törekvések, a katolikus és protestáns ifjúsági mozgalom jelenségei éppúgy helyet kapnak, mint a napi sajtó szerepe vagy a könyvkiadás jelentősége. Nagy súlyt helyez a népfőiskolai tevékenység értékelésére. A mezőgazdasági tanfolyamok és ismeretterjesztés valamint az alapfokú gazdasági iskolák tárgyalása bemutatása a szerző invenciózus módszeréről tanúskodik. Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a többek által méltatott tudományos életműben döntő szerepet játszik a néprajz. Rácz István említett cikkében azt írta, hogy nála nincs értelme azt vitatni, hogy történetíró-e vagy néprajztudós. Ő ugyanis a tudomány nagy egységében gondolkodik. Balogh István a két világháború közötti paraszti művelődést vizsgáló könyve hátlapján a rövid bemutatkozó sorokban így nyilatkozik: "Kutatási területem a néprajz történeti aspektusa, a parasztság anyagi és szellemi művelődésének alakulása, illetve a változások tényezőinek feltárása." Ezt érzékelhetjük "A cívisek társadalma" c. 1947-ben megjelent könyvében, és a bő két és fél évtized múlva napvilágot látott "A cívisek világáéban. Utal erre a mű alcíme is — Debrecen néprajza. Az érdekes, színes történetírói bemutatás mellett alapos forráselemzési módszerrel élve ábrázolja a civis társadalom külön karakterének kialakulását. Nem tudományoskodó, mesterkélt okoskodás vezérli, hanem a valóságos élet zajló empíriája. A "Hajdúság" történeti-néprajzi bemutatása 1968-ban ugyancsak könyv alakban rajzolja meg ennek a különös tájegységnek és emberének múltját. Jelen korunkhoz közeledve a gyorsuló kapitalista fejlődés negatívumait is látva műveiben igazolódik, hogy a rege, a monda és a múzsa nem hallgat el szükségképpen a sajtóprés zajában. Művészettörténeti tallózások is gazdagították munkásságát, így jött létre a Debrecen műemlékei c. kiadvány. Történetírásunk Takáts Sándortól kezdve eléggé meg nem becsülhető értékei csillognak a kisemberek mindennapi küzdelmes, munkás életének plasztikus bemutatásakor a tudós debreceni történész soraiban. A hétköznapok csendje uralkodik itt, mint Csokonai sóvárgott szent ligetében. Csendesség és méltóság honol még a históriai borzalmak felett is. Aki tud erről a csendről, az hazatalált Árkádiába, a hétköznapi élet poézisének múltjához és jelenéhez, a szellemi alkotóhely tiszta szépségű világához.