Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Udvari István: Bacsinszky András munkácsi és Tarkovics Gergely eperjesi megyéspüspökök kapcsolata Szabolcs vármegyével és a Hajdúsággal

szerént ez tartozó kötelességének elégtételében szorgalmatosan el nem jár, tsak a Nemes Város Elöljárói a Nemes Város Népének, a Gazdák házabéli gyermekeinek és cselédjeinek jó példájok a lelkiekben pedig Lelki Pásztorjuknak engedelmesek és szófogadók legyenek, ugy nemkülönben a teendő lelki oktatásai után magokat minden jókban foglalván, az engedetleneket, a szükség úgy hozván magával a Nemes Város elöljárói egyenlő erejékkel megzabolázzák és jó útra hozzák. Ajánlom ezért, elsőben is, hogy a begyökerezett rosszaságokat s minden gyülölségeket szivekbül ircsák s gyomlálják ki, és a keresztényi felebaráti szeretetben s Isteni ájtatosságban, s az Anya Szent Egyház parancsolatinak köteles megtartásiban közakarattal a közelebb való Nemes Városoknak is különös példájukra magokat foglalják. Azután pedig a parochiális és kertbéli épületek kívántató megújítására tovább való maradására következendőképpen a parochusnak és cántoroknak tartozó, s elrendelt állandó bérek bészedettetésére, úgy a szükséges tűzifák, melyek miatt sokszor háborodás esett, megadására annyival is inkább jobban, mint sem ezelőtt serénkedjenek, s igiretiben állandóbbak legyenek, hogy már előtt is, de főképpen most is panaszolkodó Jankovics Simon cántornak hátra maradott adósságait, amelyek, hogy tovább ne halasztassanak és irántok jó véget tegyenek a Nemes Tanácsot atyaiképpen intem, ekkoráig is meg nem adatták. Többnyire pedig szokott atyai s püspöki áldásom mellett maradok a betsületes Nemes Tanácsnak s a Nemes Város Népének. Ungvárt, Pünkösd havának 25. napján 1793 esztendőben. Igaz jóakaró Lelki Attyok Bacsinszky András Munkácsi Püspök mp. 9. Bacsinszky András püspök levele az érkenézi (ma Románia: Chiniz) hívekhez, melyben tájékoztatja őket, hogy az új tanító, Bálás Gergely ügyében hozzájuk küldte Péterfi János csomaközi parochust. Korabeli másolat. Lelőhelye: HPL. Fasc.13. A& 37. Kedves Fiaim, Kenézi Parochiánusok! Hozzám küldetett instantiatokbul megértvén, mely nagy forró szeretet, kévánság és ösztön, mellyel óhajtva ohajtyátok, hogy a gyermekeitek a keresztényi tudományok megtanulását folytassák, mely dolog igen dicséretes és tetszetes én előttem, és minthogy ez a dolog felejtségbe és restségbe tartatván ekkoráig, annyira, hogy 50 esztendők elfolyása alatt a gyermekeitek semmi eskola és tudomány nélkül nevekedvén, elsőben is az oka magok a parochiánusok, akik a