Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Udvari István: Bacsinszky András munkácsi és Tarkovics Gergely eperjesi megyéspüspökök kapcsolata Szabolcs vármegyével és a Hajdúsággal

Jóllehet ugyan, hogy már mi, az Templom és Parochia építésének engedelme iránt, az Tekintetes Tokaji Domínium Tisztségéhez instantiánkkal recuráltunk, mely instantziánkat az Tekintetes Kassai Királyi Administratióhoz felküldeni méltóztattunk, amely instancziánkra és Tekintetes Tisztségnek repraesentátiojára minemű resolutiot és utasítást iránta kaptunk itt alázatosan sub. littera C. Excellencziádnak közleni bátorkottunk, ahonnan is Excellencziád akadályunkat bőven által látni méltóztatni fogja. Alázatosan esedezünk Excellencziád Kegyes színe előtt, méltóztasson Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegye előtt az kívántató Nemes Deputatio kirendelése iránt magát interponálni és magának azon deputatus urak által tett Investigatiot megkérni és azon Investigatiót az fellyebb való instancziákhoz kegyesen inviálni, hogy mi is magunk lelki vigasztalásunkat és feltett czélunkat elnyerhessük, mert máskülönben ezen akadályok miatt kintelenittetni fogunk széjjel oszlani. Amidőn is alázatosan esedeznénk Excellencziád előtt, várván kegyes resolutioját, szentelt kezei csókolása mellett magunkat Főpásztori Kegyes Gratziájában alázatosan ajánljuk, s vagyunk Excellencziádnak alázatos, engedelmes juhai. Signatum Kenézlő die 23-a Aprili 1791. Kenézlői, vissi és zalkodi Görög Katholica részen lévő lakosok közönségesen 4. Bacsinszky András püspök levele a hajdúdorogi városi tanácshoz, melyben utal 1789-ik évi dorogi látogatására, az 1790-91-i, 1792-i országgyűléseken történt részvételére, s kéri, hogy a templomi kiadásokról és bevételekről a városi tanács számoltassa el a parochusokat és a kurátorokat. Lelőhelye: HPL. Fasc. 10. 46. Autográf aláírás. Betsületes Nemes Tanáts, s Communitas, Kristusban Kedves Lelki Fiaim! Jól emlékezem róla, minemű Ígéretet tettem vala még 1789-dik esztendőben, amidőn tudniillik egy részrül Kigyelmeteket, mint Kedves Lelki Fiaimat friss vidámságba tellyes vigasztalásommal, más részrül pedig ott lévő Atyáskodásom, s lelki pásztorságom után a Templomot, mint gyászba borult, s majdhogy nem Atya s Anya nélkül lévő gyámoltalan árvát, szivem nagy fájdalmával személyem szerént szemléltem. Mindazonáltal, hogy én azon igéretemet ekkoráig is be nem tellyesíthettem, oka az, hogy engemet mostanában említett a Felső Bányai és Máramarusi elmúlhatatlan, többnyire pedig egész nyáron tartott utaim, ugyanak-