Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Udvari István: Bacsinszky András munkácsi és Tarkovics Gergely eperjesi megyéspüspökök kapcsolata Szabolcs vármegyével és a Hajdúsággal

csak segédnyelvként funkcionált. Bacsinszky alatt a lelkészkedő papság részére folyósított állami segélyösszeg (szubszídium) jelentősen nőtt, elérte az évi 30.000 Ft-ot. Egységesítette és továbbfejlesztette az elődeitől örökölt és a jezsuitáktól Ungváron maradt könyvtárat, ahová a parochiákról is bekérte a régi, kéziratos könyveket. Levéltárat létesített, ahová körlevélben bekérette a parochiális irattárak értékesebb régebbi darabjait is. Nemcsak a püspökségre, káptalanra stb. fordította figyelmét, de a jozefinista elvárásoknak szellemében a rurális papság és a nép anyagi és szellemi jólétével is foglalkozott. A hívek és az alsópapság anyagi helyzetének javítása céljából kieszközölte a kincstárnál a lelkészetek, ül. parochiák és parochiális iskolák anyagi segélyezését. Kamarai, vármegyei szervekkel együttműködve a papság anyagi helyzetét jelentősen javító parochiarendezést hajtott végre. Amáramarosi, ungi kamarai birtokokon fekvő parochiákról külön szerződést kötött a kincstárral. A szerződés szerint a parochusok egy, a kántorok fél, a templomszolgák fél telekre lettek jogosultak, térítés nélkül legeltethettek és makkoltathattak. A parochusnak a földesúrtól háromszobás, a kántornak kétszobás lakás járt, ebből az egyik szoba iskola céljára szolgált. A parochus istállóra és csűrre is igényt tarthatott. Ezenkívül jelentős összegeket kaptak a templom felszerelésére is. A kincstár hozzájárult a máramarosi kőtemplom és a vikáriátus épületeinek költségeihez is. Bacsinszky hasonló tartalmú megegyezést kötött a Schönborn-uradalommal is. A XIX. század elején lezárult parochiarendezés során a magánföldesurakkal kötött tárgyaláskor a kincstárral kötött egyezség volt a mérvadó. Bacsinszky püspöksége idején történt meg tehát a görögkatolikus klérus teljes anyagi, jogi, tekintélybeli emancipálódása. Í

íacsinszky András 1773-ban részt vett a görög szertartású püspökök béezletén, ahol az egyházi könyvekre, az ünnepekre, a naptárra, a papság és hívek helyzetére vonatkozó fontos határozatok születtek. Különösen jelentősnek látjuk azon igény határozott megfogalmazását, hogy az uralkodónő szólítsa fel a megyéket és földesurakat, állítsanak iskolákat a keleti szertartásúak által lakott területeken. Hangot kapott az az elvárás, hogy a keleti szertartású hívek képességeinek és képzettségüknek megfelelően érvényesüljenek a társadalomban, gyermekeik pedig szabadon látogathassák az iskolákat. 1793-ban Ungváron egyházmegyei tanítóképzőt létesített, melyben az oktatás a korabeli ruszin irodalmi nyelven folyt. 1777-ben valóságos, belső titkos tanácsos lett, meghívást kap 1789-ben a főrendi házba. Ebben a minőségben részt vett az 1790-91., 1792. és 1796. évi országgyűlésen. Ezeken az országgyűléseken először nagyobb publicitást kapott nemzeti- nemzetiségi törekvések kimutathatóan hatással voltak a püspök életének utolsó évtizedében kifejtett tevékenységére. 1809. november 7-én hunyt el. Grigássy körlevélrészletei pregnánsan bizonyítják, hogy jelentőségét, személyes érdemeit, szerteágazó kulturális és társa-