Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Kujbusné Mecsei Éva: Az 1790–1791-es diétai történések a szabolcsi követjelentések tükrében

3. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: SZSZBMÖL) IV. A. 1. Fasc. 4. No. 184. 1790. 4. A magyar jakobinus mozgalom iratai. 1. köt. Sajtó alá rendezte: Benda Kálmán. Bp., 1957. 238. p. 5. Részletesen latinul lásd SZSZBMÖL. IV. A. 1/b. Fasc. 2. No. 148. 1790. A címszavakat fordította dr. Balogh István. 6. SZSZBMÖL. IV. A. 1. jkv. 1790-91. No . 1133. 200. fol. 7. Vay Gildanak a Vay család történetét feldolgozó munkáját a Tiszáninneni Református Egyházkerület Sárospataki Kollégiumának Nagykönyvtára őrzi. 8. H. Balázs Éva: Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus. 1763-1795. Bp., 1967. 63. p. 9. Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Bp., 1939. (A magyar protestantizmus történetének forrásai) (a továbbiakban: Mályusz, 1939.) 179. p. 10. Uo. 179. p. 11. Uo. 311. p. 12. Mint a magyar protestantizmus képviselői, ők ketten adták át a Vay és Teleki által szerkesztett kérelmet 1781-ben. 13!Mályusz, 1939. 471-472. p. 14.F. Csanak Dóra: Két korszak határán. Teleki József, a hagyományőrző és a felvilágosult gondolkodó. Bp., 1983.307. p. 15.1791 márciusában a lipóti új politika miatt felmentették főigazgatói tisztségéből, de az országgyűlés után megalakult a közművelődési bizottságban több katolikus és protestáns egyházi és világi taggal tovább dolgozhatott. (Lásd Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei. 17771848.1. kötet. Bp., 1927.172. p.) 1800. április 15-én halt meg Berkeszen. (Lásd a Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára, Sárospatak A. XXVIII. /10524/78.) 16.SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 3. No. 1. 1790. 17. Magyarország története 1790-1848. Főszerk.: Mérei Gyula, szerk.: Vörös Károly. Bp., 1980. (Magyarország története tíz kötetben) I. köt. 86. p. 18. SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 7. No. 213. 1791. 19. praeses: elöljáró, elölülő 20. Az esküszöveg végleges formája nem sokban különbözött Szabolcs megye formulájától. Szabolcs megye követei az alábbi esküt tették : "Én N.N. főispánja, (vagy a beállandó országgyűlésre elválasztott képét viselő követje) N.N. nemes vármegyének esküszöm az élő mindenható Istenre, e világ teremtőjére, és ezen hitemmel szentül fogván ígérem, hogy valamint teljes életemben, úgy főképpen a következendő országgyűlésének egész folyamatja alatt a szabad magyar nemzet iránt, annak eredet szerint való törvényes igazgatásának formája, és ezen nemes nemzetet a természetből, és minden jussal illető törvény tévő teljes hatalomnak önnön számára örökre leendő megtartása, az ország gyökeres és sarkalatos törvényeinek s szabadságainak tökéletes állandóságra és megsérthetetlenségre állítások, és végre az országhoz, s annak törvényeihez és szabadságaihoz hathatósan lekötelezendő és megkoronáztatandó király iránt hűséges leszek, a hazafiak között az egyezséget minden akármely tekintetnek félretételével feltartani igyekszem, semminemű jutalmakat, adományokat, tisztségeket, méltóságokat, jeles rendeket, avagy akárminémű királyi hivatalokat magam avagy maradékaim számára, sem az országgyűlés alatt valósággal, sem annak elmúlása esetére ígéretbe, a felső hatalmasságtól el nem veszek, sem nem keresek, hanem ha aziránt maga az ország, vagy azok, akiknek képét viselem, egyező értelemmel tennének mellettem ajánlást, vagy megegyeznének benne, sőt ha valamely ígéreteket a felső hatalmasságtól vennék is, azt azonnal az országgyűlésének közönségesen kijelenteni el nem mulasztom. Isten engem úgy segéljen!" (Lásd SZSZBMÖL. IV. A. 1. Fasc. 5. No. 197., 222. 1790.)