Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Kujbusné Mecsei Éva: Az 1790–1791-es diétai történések a szabolcsi követjelentések tükrében

dalmának megmutatására maga palatínusának felséges Leopold Sándor főherceget, őfelségének negyedik szülöttjét kikiáltván, azt őfelségétől némely feltételek s módok alatt kikérte. Különös belső megilletődéssel vette az eziránt való izenetet őfelsége, s nagyra becsülvén a nemzetnek ezen nemes bizodalmát, s a megizent feltételeket is szóval mind helybenhagyván. Ugyanaznap audientiát is adott az ország összegyűlt rendéinek, amikor aztán a fent nevezett főherceg az egy kevéssé igazíttatott hitnek formája szerint meg is eskettetett, és a maga felséges atyjától s királyától az akkor mondott valójában felséges beszédjében a több atyai intések között azt a minden rendeket jövendőre is bizodalommal teljesítő és bátorságot szerző ösztönözést vette, hogy a fiúi tiszteletit is a maga palatinusi hivatalának legszorosabb beteljesítésétől fogja őfelsége mérsékelni. Eleget is tett ennek, amennyiben az időnek környűlállási miatt lehetett. Mert az említett hónapnak 13. napján az ország egyveleges és a főhercegek jelenlétére nézve igen kényes ülésében mint palatínus fontos és bizodalommal és szívességgel teljes beszédjével hivatalához kezdvén s megértvén a köztanácskozásokból, hogy az ország rendjei már a mostani környülállásokhoz képest most, csak arra szólítván kívánságokat, hogy avagy csak a Carolinum vagy Theresianum szerint kiadandó hitlevél is a kétséges magyarázatoktól megszabadíttatván világosíttassék úgy meg, hogy az értelme iránt vetélkedések ne lehessenek; ugyancsak hathatós közbenjárásával véghezvitte azt, hogy az általa a nevezett hónapnak 14. napján az ország rendjeihez hozott és beadott hitlevélben a sarkalatos szabadságoknak és jussoknak oltalmára az 1741. esztendőbeli 8. cikkely és a koronaőrzők iránt a minden vallásbéli különbségnek félretétele bétevődött; a megkoronáztatás idejének meghatározása iránt is nagy és azután bé is teljesedett reménységet nyújtván. Véghezmenvén ezen előbocsátott dolgok, felderült utoljára az a szerencsés és régen óhajtott nap, úgymint Szent András havának 15. napja, amelyen felséges urunk, II. Leopold a bevett szokás szerint a Szent Márton templomában megkoronáztatván, az arra felállíttatott magosabb díszes alkotmányon vagy theatrumon Pozsonynak legtágasabb piacán a szabad levegő ég alatt az ország rendjei és a mindenünnen összegyűlt sok ezer ember láttára a szokott királyi hitet értelmes és hallható szóval letette. Befejeztettek mindezek után a hív és szíves indulatnak megmutatására ajánlott ajándékkal a haza a dicsőséges békesség megszerzése végett minden tehetségének vérének és életének feláldozására való készségének bemutatásával. Melyek is őfelségének a sokszor említett Szent András havának 19. napján adatott audientián az ott lévő minden rendeknek nevével a prímás őeminenciája által bemutattatván, mely kedvesen vette légyen őfelsége az országnak ezen hívséges indulatját és bizodalmát az országgyűlésnek jegyzőkönyvébe betett valójában királyi beszédje megmutatja; azt mindazonáltal itt is el nem hallgathatjuk, amit őfelsége mindenütt közönségessé tenni parancsolt: hogy tudniillik a maga népeit