Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése
"E névadási forma - melyben a helység templomának védőszentje volt a névadó - végső fokon nem magyar eredetű, hanem nyugatról, főként újlatin nyelvterületről jött hozzánk ..." (Bárczi Géza—Benkő Loránd—Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Budapest, 1967. 387; ForschNachb. 305). Azt hiszem azonban, hogy ez utóbbi véleményekben két dolog egybemosásáról, a templomi védőszentnévadás és a belőlük származó helységnevek keletkezésétlek elegyítésről van szó. Miközben a titulusválasztás szokásának hazai elterjedését valóban nem lehet a Nyugat-Európában már korábban kialakult eljárástól elválasztani, a templomnévnek helységnévvé való átvonódásában fölösleges idegen hatást keresni, mert ezek egyszerűen magyarázhatók a magyar nyelvből is: a névadás lélektana, névrendszertani helyzetük és a névadástörténeti ismereteink egyaránt a típus belső fejleményként való értékelésére bátorítanak bennünket. Szembeszökő a személynévvel alakult helységneveinkkel való párhuzamosságuk, amint erre Bárczi és Benkő is rámutatott (Bárczi: Szók. 148; Benkő i. h.), a legnépesebb csoportjukat Knstó Gyula is az egyéb formáns nélküli helységnevek körében tárgyalja (vö. Krístó 15—49). JEGYZET 1. Részlet a szerző "Magyarország patrociniumi helységnevei (11-15. század)" c. értekezéséből. RÖVIDÍTÉSEK AkÉrt. = A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője. (Később) Akadémiai Értesítő. Pest, Budapest, R. I (1867) — XXIII (1889). — I (1890) — LXII (1955). AO. = Anjoukori Okmánytár. I—VI. Szerkesztette Nagy Imre. Budapest, 1878—1891. - VII. Szerkeszti Tasnádi Nagy Gyula. Budapest, 1920. AOklt. = Anjou-kori oklevéltár. Szerkesztette: Krístó Gyula. Budapest—Szeged. I. (1990)—. AÚO. = Áipádkorí új okmánytár. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I—XII. Pest, (később) Budapest, 1860—1874. Bálint: ÜnnKal. = Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. I—II. Budapest, 1977. Bárczi: Szók. 2 = Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete. Második, bővített kiadás. Budapest, 1958.
