Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

ünnepségen részt vevők ellátása, valamint katonaságnak ilyen eseményekkor járó ünnepi porció került a városnak pénzébe. A rendkívüli kiadások a nagy összegű, egyéb rovatba sorolt kiadásoknak csupán csak töredék százalékát tették ki. * * * Nyíregyháza fejlődésében a XVIII. század közepétől a XIX. század első negyedéig tartó korszak az egyik legdinamikusabb periódus. Ekkor, az 1753ban indult telepítés révén a szabolcsi helységek átlagnépességét meghaladó lakosság gyűlt itt össze. Közülük sokan a XVIII. század elején a Felvidékről Békés megye pusztuló falvaiba és mezővárosaiba telepedett szlovák evangélikus gazdáknak az újratelepítés előnyeit ismerő leszármazottai voltak. Az ide érkezők vallásuk, jogállásuk és földesuraiktól nyert kedvezményeik miatt a megye közepén szigetet alkotó, zárt közössége ismerve az alföldi gazdálkodási módokat, igyekezett maximálisan kihasználni az adódó lehetőségeket. Lépéselőnyt biztosítottak ugyanis számukra egyrészt a földesúri szerződésekben foglaltak (a földesurak átengedték számukra a település teljes határát, mivel majorságot nem hoztak itt létre nem követelték természetben a robotot, szolgálatát minden gazda 1 arany forinttal válthatta meg, a közösség számára árendába adták az összes földesúri haszonvételt stb.), másrészt a táj, a környezet is. Az 1786-ban mezővárossá váló települést ugyanis hatalmas, kihasználatlan puszták vették körbe, amelyeket a jó piaccal bíró állattenyésztéshez a nyíregyházi közösség szabadon, saját belátása szerint és olcsón bérelhetett. Továbbá a megye sokszor tucatnyi földesúr által bírt mezővárosainak, nagyobb településeinek többsége a korábbi évszázadokban nyert privilégium okkal és kedvezményekkel élve a XVIII. század közepére elérte fejlődése maximumát. A városfejlődéshez szükséges újabb elemekkel (közösség által árendált bevételi források, iparosok és kereskedők számának növekedése és munkájának meghatározóbbá válása a közösség életében, felvevőképes belső piac, a pénzgazdálkodás új formáihoz, a kölcsönügyletekhez szükséges közösségi vagyonfedezet, fizetőképes lakosság stb.). ill. inkább ezek egy részével csak a XVIII. század elejétől telepített helységek rendelkeztek. Közülük is kiemelkedő lehetőségeket kapott Nyíregyháza, hiszen itt már az 1750-es évek szerződései a megyebeli helységekétől jóval szélesebb igazgatási és gazdasági kedvezményeket biztosítottak a közösség számára. (Hozzá hasonlót csak 20 év múlva kapott egy- egy település.) Lépéselőnyét Nyíregyháza tovább fokozta a XIX. század elején azzal, hogy a három nemzedék által teremtett anyagi javakban való gyarapodást alapul