Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

a polgári erényekben és a nemzeti nyelvnek is óhajtott megtanulásában ..." serénykednének, a természeti eldurvuláshoz közelítenek.

53 Ennek megelőzését szolgálta az az 1835-ös városi határozat, amely szerint nemcsak a különböző, rövidebb időre kiosztott földekből (dinnye, rozs stb.), hanem a közbeneficiumokból is kirekeszthetők azok a szülők, akik nem járatják gyennekeiket iskolába.

54 A céhek mestereit is arra igyekeztek ösztönözni, hogy inasnak azt vegyék fel, aki írni-olvasni tud, ül."... csak azok remekelhetnek, akik az írás és olvasásba való jártasságokról bizonyságot tesznek..." A tanítás feltételeinek kialakításához telekjuttatással, az építkezéshez szükséges anyagok biztosításával stb. járultak hozzá. A város kultúrapatronáló szerepét mutatja az is, hogy - a mezőváros jegyzőkönyveinek tanúsága szerint - az 1830-as évektől egyre több színtársulat fordult meg a városban. 1830-1834 között tartott itt előadást Fejér Károly Nemzeti Színházi társulata, Ballá Károly, valamint Dengelegi Szilágyi Benjámin és Keszi József társulata. Nyíregyháza a színészeknek ingyen adott szállást. 1828-ban kezdtek magyar újságot hordatni a városba, az 1830-as években pedig Magyar Olvasó Társaság alakult. 1836-ban megszűntették vasárnap a városházánál a törvényes foglalatosságokat, és a licitációkat is szombatra tették.'

6 A város elöljárósága az egészségügyre is gondot fordított, és a népes lakosság ellátására orvosokat, felcsereket, gyógyszerészeket, bábát hívott. Feladatuk, munkájuk és bérük meghatározása és ellenőrzése annak a communitasnak a jogkörébe tartozott, amelynek többen tagjaivá is váltak az 1820-as évektől. A fonások szerint az 1770-es években a békési Jósa István seboivos vigyázta a nyíregyháziak egészségét. 1793-ban már itt élt Zeller Antal felcser, aki munkájáért 9 Rft-t, azaz 2 arany forintot kapott a várostól. 1799-től pedig Blási János praktizált itt. A XIX. század elejétől több oivos is letelepedett Nyíregyházán, mint a város, ül. a vármegye orvosa. így pl. Posony János, Róth Dániel, Juhász Mihály, Hönsch György, Benedicty Sámuel. 1836-ban érkezett Máramaros vánnegyéből Takács Alajos sebész, ül. a Bécsben végzett Karlovszky Lajos. Gyógyszerésze is volt a városnak: Kobilicz Dániel és 1835-től ifj. Ballá Sámuel. A kultúra és az egészségügy költségvonzatai nehezen körülhatárolhatóak, hiszen nem szűkíthetőek le az e területen dolgozók fizetésére, mivel számos más támogatási formában is megjelentek. Nyíregyháza történetében a betelepedéstől a XEX. század közepéig többször okoztak problémát az időjárási viszonyok, leginkább az aszály. A tennést tönkre tevő, a megélhetést nehezítő aszályos évek közé sorolható 1791, 1794, 1797, 1801, 1815-1816. Az aszály következtében a lakosság