Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

színt, "sóstói fürdőbeli egész alkalmatosság"~ot építettek. Bővítették a vendégfogadót, a városházát, javították a már meglévő épületeket stb. Az üzemeltetési költségek közül ebben a szakaszban is a kocsmáitatás volt a legjelentősebb. A communitas jogkörében maradt italvásárlásra évente volt, hogy 40 000 - 60 000 Vrt-t is kiadtak. A haszonvételekre fordított kiadások egy része tehát a bevételi fonások üzemelését biztosító költség volt, míg másik része jól jövedelmező befektetésként funkcionált. 3. A város hivatali működésével kapcsolatos kiadások A mezőváros kiadásainak 5-10 %-át a hivatali működéssel kapcsolatos költségek adták. Kisebb összegeket fordítottak pl. a tárgyi feltételek megteremtésére: irodai költségekre (papír, gyertya, viasz), az infonnációk közvetítésének díjaira (postaköltség, dobolási pénz, lovas és gyalogos hírvivők napidíja), a városháza berendezési és használati tárgyaira, közlekedési eszközeire (szekerek). Az e csoportba sorolható kiadások nagyobb részét a tisztségviselői és alkalmazotti bérek és természetbeni juttatások adták. A betelepítés utáni években a főbb tisztségviselők csupán az országosan általános kedvezményekkel élhettek, hiszen a közösségtől a főbíró is csak 1766-től kapott fizetést. Később, a város anyagi helyzetének javulásával, a feladatok sokasodásával nőtt a fizetett tisztviselők száma és a honoránumukra fordított összeg nagysága. A tisztségviselőkön kívül a város fizette a communitas, ill. az egyes jövedelemkezelők által felfogadott szolgálókat, konvenciósokat is. A XVIII. század végén a tucatnyi tisztségviselő és szolgálatot teljesítő fizetésére 300-500 Rft körüli összeget fordítottak. Az 1830-as években megnégyszereződött sallaiista és konvenciós készpénzben és természetben fizetett bére 5 000-9 000 foiint körüli összeget vont el a közösség kasszájából.