Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

Nyíregyháza a XVIII. század második felében még csak arra törekedett, hogy bevételeiből fedezni tudja a rendszeres és rendkívüli kiadásait. Egyenlege szerint készpénzkészletét sokszor szinte az utolsó krajcárig elköltötte. Ez a helyzet a század vegén, de méginkább az örökváltságok után változott meg, mikor a tulajdonossá váló város bevétek lehetőségeinek növekedése mellett kiadási kötelezettségei oly mértékben nőttek, hogy egyre inkább rákényszerült az elöljáróság az új típusú pénzgazdálkodásra. A költségfelhasználás köre is bővült 1824 után. Az állandó kiadásokon kívül a városfejlesztés, a továbblépés lehetőségeinek keresése, a vállalt kötelezettségek teljesítése stb. mind a város kasszáját terhelte. Rendszeres kiadások /. Állami, megyei, földesúri terhek A városra a legnagyobb rendszeres kiadást az állami teher, a katonatartás rótta. Az ebből adódó feladatok megoldása, a költségek viselése egyrészt a lakosokra, másrészt a város gazdálkodására hárult. Bár a közösség kiadásainak egy részét megtérítette a megye, és az állandóan itt állomásozó katonaság bővítette a belső piacot, a városnak mégis nagy részt kellett elkülönítenie a jövedelméből is a katonasággal kapcsolatos munkák és szolgáltatások fedezésére. Szabolcs megyében a lakosságszámon és vagy önkép ességen alapuló kivetés szerint a legtöbb contributiot Nyíregyháza fizette. A város a több ezres nagyságrendű, évente változó összeget saját hatáskörében osztotta fel és hajtotta be a lakosoktól.

37 Feladata leginkább az adószedés adrninisztrációjára, gyakorlati teendőire irányult, nem az adóösszeg kigazdálkodására. A hadiadó összege a katonai kiadásoknak egyes években 15-20 %-át, másokban majd feléi adta. Hasonló nagyságrendű kiadást jelentett az itt állomásozó tiszteknek a helységben álló kvartélyházakban, ill. a katonáknak a lakosoknál történő szál/áso/ása is. (A varosban 1801-ben 10 kvártélyház állt.) A katonatartás alól mentesültek azok, akik városi hivatalt vagy szolgálatot viseltek, továbbá a honoráciorok, az egyházi szolgálatban és hivatalban lévők, az özvegyek, a neveletlen áivák és a szolgák. A kocsmárosok pedig pénzzel megválthatták ebbeli kötelességüket. A beszállásolás alkalmával a szállásadó gazdának gondoskodni kellett a katonáról.