Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

improtocollatios díjak 6 krajcártól 2 Rft-ig teijedtek. A leggyakoribb szabálysértés a kurta kocsma tartása volt.

30 Az állataikat tilosba engedők, a más földjébe beleszántók, a városnak és polgárainak vagyontárgyait eltulajdonítok, a városi íendeleteket megszegők is több-kevesebb büntetéspénzt fizettek. (A nagyobb bűnesetek, a halálos ítélettel is sújtható cselekedetek a földesúr, ill. a vármegye hatáskörébe tartoztak.) Külön csoportot képeztek az országos vásárok alkalmával felállt vásárbiróságok tevékenysége során összegyűlt büntetéspénzek, amelyek a XIX. század elején a testi fenyítés háttérbe szorulásával növekedtek. Évente változó összeggel növelte a város bevételét az ún. lakosítási díj, a polgártaksa, amit mindenkinek le kellett fizetni, aki a városban ingatlannal bírva lakos vagy polgár szeretett volna lenni. Ennek összege időről időre változott, nőtt. Az ! 800-as évek elején 5-10 Rft, 1810-ben 12 Rft-t, 1818ban pedig akár 35 íorintot lehetett. 1826 után polgárjogot főként annak adott a közönség, aki valamilyen ritka mesterséget űzött, rendelkezett a helybeli illetékes céh támogatásával, befizette a polgártaksát és letette az esküt, amely szerint a város rendelkezéseit tiszteletben tartva él majd itt. A lakosjogot a választott közönség megadhatta azoknak, akik itt születtek és nagykorúvá váltak, céhbe léptek, ill. azoknak, akik ide nősültek. A jelentkezők közül volt, akit azonnal felvettek, másoknak próbaidőt szabtak. Azoknak a mestereknek pedig, akikre szüksége volt a városnak, ide költözésükkor felajánlották a polgárságot. A polgártaksa összege egy átlagos évben igen jelentéktelen volt a város költségvetéséhez viszonyítva: 1829-ben pl. a regálékból származó bevételt alapul véve annak is csak 0. 37 % -a volt. Hasonló nagyságrendű, de folyamatosabb bevételre tett szert a város a salétromfőzésből. A XIX. század elején Nyíregyházán 10-11 fő foglalkozott salétromfőzéssel.

31 A megváltakozás előtt a salétromot főző nyíregyháziak földesuraknak, azt követően pedig a városnak fizettek a használatukban lévő földért terragiumot. (1820-ban pl. 70, 1826-ban 62, 1832-ben 435 Rft-t.) Az 1833-ban kötött szerződésük szerint a korábbi gyakorlathoz hasonlóan egy mázsa kifőzött salétrom után 36 krajcár, száz négyszögölnyi szérűtől pedig 10 pengő krajcár illette a várost.

32 A salétromfőzés hasznát a város az 1824-ben készült számadás szerint egy tételbe könyvelte a sziksófőzésből származó jövedelemmel, amely így 93 Rft volt. 1802-ben a Károlyiak hozzájárultak Nyíregyházán a só apródonként történő eladásához a gazdálkodó szék által. E tevékenységből a város haszna az 1810-1818-es években pl. 1 000 - 5 000 Rft között volt.