Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

A pusztabérléssel kapcsolatos teendőket (szerződéskötés, árendafizetés, gazdálkodási fonnák kialakítása, irányítása stb.) maga a város végezte. A földesúr nem avatkozott bele a bérletekbe, az az örökváltságok előtt is teljesen a communitas jogkörébe tartozott. Magának a városnak a pusztaárendálásból közvetlen, nagy haszna nem volt. Kisebb bevételekre csak állatainak térítésmentes legeléséből, a pusztán működő csárdából, kocsmából, az esetleges aratórészből, a subárendátorok által fizetett készpénzből számíthatott. Ugyanakkor készpénzmegtakarítást jelentett, hogy a müvelésre használható földek egy részéből szakította ki a közösség tisztségviselőinek, konvenciósainak fizetésként adott földdarabot. Némi bevételhez jutott a város a pusztára hajtott állatok legelőbéréből is, amely a XIX. században a bevételek és kiadások egyenlegétől és az állatok nagyságától függően 2-6 Vft volt. A pusztákon bérfizetés nélkül csak a pusztainspector, a gulyásgazda és a pásztorok néhány állata legelhetett. A pusztaárendálás a közösség bevételében összege miatt nem igazán jelentős, mégis mint a város lakosai számára az anyagi jólét egyik fonását jelentő állattenyésztés feltétele, a település fejlődését meghatározó tényezővé vált. 4. Kisebb , vegyes bevételek A fent említetteken kívül Nyíregyháza mezőváros bevételeit egyéb, kisebb jövedelmet biztosító tételek is növelték. így a városi ingatlan és ingó vagywiból származó bevételek. Az örökváltságokig a város ingatlan vagyona csak néhány házra, házhelyre és kisebb darab szállásföldre terjedt ki. Ezekből jövedelme csak akkor volt, ha pl. a házakat árendába adta vagy értékesítette. Az örökváltságok után az összes meglévő ingatlan is a város tulajdonába került, sőt számuk vásárlások, építkezések révén időről időre gyarapodott. Az ebből származó bevétel-növekedés pedig többfonású lett. Egyrészt az ingatlan el- vagy bérbeadása, másrészt felhasználása (kocsmaházak, malmok, gyógyszertár épületének és üzemeltetésének bérbe adása, a városi 20 holdas majoron való gazdálkodás, városi legelő, föld árendába adása stb.) révén jutott pénzhez. A város az ingó vagyonok egyik részére a haszonvételekből (malomból termények, erdőből fa stb.) tett szert. Ezekből értékesítés révén jutott bevételhez. Másik részét a vásárolt állatállomány képezte. Ebből kisebb összegű készpénzt biztosított a lovakkal teljesített forspont: 1792-ben 39 Rft-t, 1800-ban 83 Rft-t, 1823-ban 62 Rft-t, nagyobbat az értékesítés.

29 A büntetés- és bírságpénzek, improtocollatios díjak is kisebb összegű bevételt jelentettek. 1824 után a város határozata szerint a bírság- és