Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

Nyíregyháza 175 7-től árendálta a malomtartási, ital- és húsmérési jogot. A bérelt jövedelemforrások köre 1786-ban a vásártartással ül. később a kilenceddel és tizeddel bővült. A város teljes megváltakozásáig az árenda összegének nagyságát és a hozzá tartozó egyéb feltételeket az időről időre megkötött földesúri szerződések szabályozták. 1824 után licitáció alapján máimaga a város adta arendába a tulajdonába került jövedelemforrásokat azoknak, akik a legtöbbéi ígérték érte. Arendális szerződéseket kötve jutott a Nyíregyházára betelepült lakosság azokhoz a pusztákhoz is, amelyek szükségesek voltak az anyagi helyzetüket megalapozó állattenyésztés kiterjesztéséhez. Ezekbe, a környező pusztákat bíró földesurakkal kötött szerződésekbe, a telepítési pátens és az 1757-ben írásba foglaltak szerint a település földesurai nem szóltak bele, az teljesen a város elöljáróságának a hatáskörébe tartozott. A megváltakozásig megkötésekkel, azt követően azonban szabadon rendelkezett a város a beszedett adó hadi- és házikasszába be nem fizetett részével, az illetékekkel, bírságpénzekkel. Mint ahogy belátása szemit értékesíthette vagyonát: ingóságait és ingatlanait is. /. Kisebb királyi haszonvételek Nyíregyháza bevételének nagy része az árendált kisebb királyi haszonvételekből származott. Közülük is az italmérés és kocsmáitatás volt a legjövedelmezőbb. A megváltakozásig a regáléjövedelem közel kétharmada, 18241837 között a pontos és részletes adminisztrációra egyre nagyobb hang-súlyt fektető elöljáróság számadása szerint 52,2 % -70 %-a innen adódott. A betelepítés előtt, 1752-ben készült összeírás szerint Nyíregyháza Károlyi Ferenc által bírt részén egy kocsmaház állt, ami után a falu közösen adózott az uraságnak. Az 1753-54-es betelepítés és az azt követő folyamatos bevándorlás következtében kialakuló nagyarányú népesedés indokolttá tette újabb kocsmák építését is. Ennek költségeit a földesurak fedezték, míg az építéshez szükséges munkát a közösség adta. Az elkészült kocsmák üzemeltetésére, az italmérésre is - 1757-től a földesúrral kötött arendális szerződések értelmében - a közösségnek volt joga. A számadások szerint a község 1770-ben három kocsmát .bérelt: a nagy vendégfogadót, ül. az alsónak és középsőnek nevezettet. Továbbá a földesurak ígéretet tettek egy serház felépítésére. A XIX. század elejére már féltucatnyira nőtt a kocsmák száma. A régiek mellé felépült a serházi, a Morgó és a Sas is. 1837-ben pedig tizenöt kocsmát üzemeltetett a város.