Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Csatáry György: A magyarországi Tiszahát történetének forrásai a beregszászi levéltárban

Csatáry György A MAGYARORSZÁGI TISZAHÁT TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI A BEREGSZÁSZI LEVÉLTÁRBAN A történelmi Magyarország feldarabolása következményeként az egykori Bereg megyéből csak a Tisza folyóhoz közel eső /Lónya-Beregsurány-TarpaVásárosnamény/ környék maradt a jelenlegi Magyarország területén. Az alábbiakban a beregszászi levéltárnak az említett régióra vonatkozó iratanyagait kísérlem meg ismertetni a Bereg megyei főispáni fond alapján. Elöljáróban azonban a nyíregyházi és kárpátaljai levéltárosok között kialakult munkakapcsolat apropóján szólnom kell az éveken keresztül formálódó szovjet levéltári rendszerünkről. Választ keresve arra, hogyan jutottak az iratok a mai rendbe, hányszor és milyen minőségi átrendeződésen estek keresztül. Ez elősegítheti a levéltári rendszerünket még nem ismerő kollégák tájékozódását levéltárunkban. 1944 után a Kárpátaljai Állami Levéltárba került a Beregi főispáni hivatal iratanyaga is, amit természetszerűen Beregszászban őriztek.

7 A levéltárunkat jellemző átrendeződéseket ezen fond példáján mutatom be. Teszem ezt azért is, mert ez az iratanyag tartalmazza a legtöbb és a legértékesebb dokumentumokat a magyarok lakta Tiszahátról. Ezen vidék történelmi múltját megelevenítő iratok - ellentétben a magyarországi gyakorlattal - nem a korabeli ügyvitel és levéltári rend szerint vannak tárolva, hanem egy mesterségesen átültetett szovjet levéltári rendbe szedve. Ennek lényege /egyrészt előnye, másrészt hiányossága/, hogy főképp időrendi szempontokat vesz figyelembe, olykor a témakörök jobb áttekinthetőségének rovására. Az iratanyag átdolgozása mindig is nagy feladatokat rótt a levéltárosokra. A hatalmas munkát igénylő átrendezések hátterében mindig is a politika állt.

2 A második világháború után Kárpátalja temletéről egybegyűjtött tetemes iratanyag többségét Ungvárra szállították mert az előzetes tervek szerint itt akarták létre hozni Kárpátalja Központosított Levéltárát. Ennek alapján úgy alakult, hogy Ungváron tették meg az első lépéseket az iratrendezés terén. Székvárosunkban az akkor még képesítés nélküli levéltárosok nekiláttak a csomókra halmozott, sok esetben ömlesztett iratok átszedéséhez. Ez azt jelentette, hogy minden egyes dokumentumot, ami már gyakran el volt szakadva eredeti helyétől, tematikai csoportok szerint szedték át. A csoportokat egységekbe tették, amit regesztákkal láttak el. A 40-es 50-es években az általunk jól ismert politika hatására a levéltár egységeinek címzésekor nem mindig a lényegesebb ügyviteli szabályok érvényesültek, hanem iiikább a politikai színezetű szempontok. Ezek a ferdítések ma is