Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kiss András: Adatok egy válságtüneteihez (1657 június-július)

Vöttem az kigyelmed céduláját, értem kévánságát az mostani állapotrúl. hogy tudósítanám. Noha rettenetes az dolog. 12 Junitúl fogva júniusnak utolsó napjáig és prima Juliig oly pusztítást töttenek, Szentmikostúl fogva az egész Krajnat felégették, Munkacz városát, tartományát, Berekszászt, nípet levágták, joait felprédálták, Szatthmar varmeghének jovát az szerént Szamosközben, ippen Szener Var Aljáig ígetenek, az Szamos mellett templomokat, harangokat földig ígettek. Az úri rendeknek nagi vighazatlan jószágokra nem hattuk, hanem az mint lehetett kiváltképpen Nagy Bánja és Felseó Bánja városi és az 3 Tótfaluk' az llobában az szorost megállották és ott egy hatalmas erős sarampót csináltattunk volt, és az pogányság azon által nem jöhetett, hanem csak megjárák és visszatértek Visre,

2 ott azt menten felégetek s mindeneket elvittek, nípet kit le nem vágtak, elhajtották. Addig zaklatám az bánt és keóvari kapitánt. Ám uram tegnap, úgymint díe 2da Julii és 3 Julii takarodott által az hadaknak jobb része, kit immár kísőn általkűttek. Egész Erdeljországának csak alighogy romlása az vigiázatlan állapat miatt nem Ion. Köszönjék az Úristennek és az mi keserves nyughatatlanságunknak. Immár abban az dolog, hogy azok bementek nilván, csak hogy oly hírünk jutott, hogy Ruszkova Pojan s Petrova felé hallatik kiütni 5 ezer tatár, kit Isten ne agjon. Az mi hadaink voltának és kínlóttam uram azokkal, mert az kik az ország zsírják eszik, csak azon közül senki bizony nem valék, mert ha megsegítnek vala, azok itt vesztek vala az llobaban. Én bizony írtam vala keóvari főkapitánnak,

3 hogy kegyelmeteknek írjon és hadat is kírjen, de nem tudom, miért nem cselekette meg. Sztojka Simon írását, kit nekem az maga kezeírása alatt s pecséti alatt küldött, ím ebben elküldtem, hogy voltakíppen kétség nélkül tudhassa jobban kegyelmetek. írja, hogy ezek bementenek. De én arra így írtam neki, hogy az várnépet jól elrendelje, gyalogot külön, lovast külön és ím jüttem-jünek az hadak, nem útban, hanem házokra és falvokra, városokra, váraira kell az ebeknek menni, azt meg csak meg sem köszönjük, ha az nagy kárért és hallatlan romlásért csak bürökkel fizettek. Kigyelmetek is az Istenért Maramarosban lovast, gyalokot ágion, utaít mindenfele erősítéssé meg, mert ezeknek ha utánok nem lesznek, bizony esmét kiütnek és sokkal nagyubb romlást tesznek Gavaj uramnak,

4 Tormáknak, és mindenfelé bízvást írhat uram kegyelmetek mindenrűl ez után is tudósítom kegyelmeteket, csak tugion embert ide küldeni. Felette kívántatnak vagy no 10 szál jó, ép kopjak. Az bánt várom. Mi az oka, hogy tegnap és ma el nem érkezek, csudálom, de ha eljű is, még az hadak rendelésére által megyén, azután a többekkel együtt az kik jüttest-jűnek úgy indulok, ha parancsolják, Isten hírivei. Detari uram Volt az katonák comissariusa. Ezek után íltesse Isten uram kigyelmedet s oltalmazza minden romlástól és kártúl mint az mi országunk, melynek csak füsti maratt sok helyen és az kűfalok. Bár csak vagy 4 font puskaport, mert bizony itt igen elfogyott. Sok emberek ültének fel barátságomért. Vagy tíz pár szép lobogót szerezzen kigyelmetek minnájan és külgye ki hozzám. Ezek után Isten engegye ez írásom találja kigyelmedet jó egészségben.